Kisóvári-Németh Kincső Iringó a PTE polgára, emellett gyakran találkozhatunk vele különböző kulturális programokon, amint a mikrofon előtt állva ragyogja be hangjával a termet. Megkerestük és feltettünk neki pár izgalmas kérdést, ami titeket is érdekelhet!
Kincső! Kezdjük rögtön az elején. Melyik szakra jársz? Hogy tetszik az egyetem?
A Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar-könyvtár szakos hallgatója vagyok és nagyon-nagyon szeretem. A magyar szak számomra a gimnáziumi tanulmányaimból fakadóan adott volt, emellett második szakot is kellett választanom, így jött a könyvtár szak mellé.
Hogyan tudtál elköteleződni Pécs mellett? Mik voltak azok az okok, amik végül a tanári szakra csalogattak?
A tanár szak is tulajdonképpen adott volt. Mindig is szerettem emberekkel foglalkozni, így evidens volt számomra a tanári hivatás. A magyar, mint tantárgy már a gimnáziumban is az egyik kedvencem volt, szóval nem akartam felhagyni vele az érettségi után, szerettem volna tovább képezni magam ezen a területen. Így e két feltétel magával hozta azt, hogy magyar tanárként képzeljem el a jövőmet. Nem is gondolkodtam másba. Pécs először kényszer dolog volt, mivel Budapestre az Eötvös Lóránd Tudományegyetemre szerettem volna jelentkezni, azonban a felvételi határidő közeledtével már reálisabbnak tűnt, hogy helyben maradjak. Nem bántam meg a döntésem, nagyon szeretek idejárni!
Mikor kezdtél el foglalkozni az énekléssel? Mikor jött az ihlet arra nézve, hogy énekes legyél?
Erre nagyon nehéz válaszolnom, mert születésem óta nagyon szeretek énekelni, viszont sosem tartoztam az osztály jó hangú emberei közé. Sosem soroltak fel, amikor a szépen énekelőket kérték valahova. Körülbelül 11. osztály volt a fordulópont. Ekkor elkezdtem otthon a kis gitárommal feldolgozásokat csinálni. Rájöttem, hogy imádok énekelni és imádnám ezt életvitelszerűen is csinálni. Ekkor jött a gondolat, hogy komolyabban vegyem ezt a hobbit. Szóval számomra a 11. osztály egy meghatározó pont volt.
Van olyan személy az életedben, akinek a véleményére nagyon adsz, esetleg példaképként szolgál előtted?
A válaszomat rögtön kétfelé szedném. Akinek a véleményére nagyon adok, az az anyukám. Minden esetben elmondja, hogy hol vannak hibák, miket kell javítani, de emellett nagyon bátorít engem és ez nagyon sokat jelent nekem. Példaképként a Blahalouisiana énekesnőjét, Schoblocher Barbit említhetném, illetve Hegedűs Bori munkássága is motiváló számomra.
Mire vagy a legbüszkébb, amit eddig elértél az énekléssel?
Erre a kérdésre azért nehéz válaszolnom, mert minden eddigi sikeremre büszke vagyok. Minden színpadi jelenlétemet és fellépésemet ide tudnám sorolni. Nem tudok egyet kiemelni. Azonban, ha nagyon választanom kellene, akkor számomra nagy boldogság, hogy holnapután Debrecenben játszhatok, ezáltal Baranya megyén kívül is bemutatkozhatok a közönség előtt. Emellett a Bököz fesztivált mondanám, ami az első megkeresésem az egyetem falain kívülről.
Van olyan kitűzött célod, amit mindenképpen el szeretnél érni?
A testvéremmel van egy formációnk, a Broken Feet. Szeretnénk kibővíteni a tagokat, basszusgitárost, dobost, esetleg egy billentyűst. Nagy álmom, hogy zenekarként többféle hangszer igénybevételével tudjunk zenéket játszani nektek.
Nem okoz nehézséget összeegyeztetni a fellépéseket, próbákat a tanulmányaiddal?
A gyakorlást abszolút nem nehéz összeegyeztetni, mert tulajdonképpen a magam ura vagyok. Akkor gyakorolok, amikor akarok. Ha úgy van, akkor éjszaka előkapom a gitárt és zenélgetek picit. A tesómmal nehezebb egy fokkal, de nem az egyetem miatt. Mint közeli családtagok, könnyebben mondunk nemet egymásnak. A fellépések általában este vannak, szóval órám nincs ebben az idősávban, így nem kell kihagynom előadásokat sem. Egy esetben akadt eddig problémám ebből a szempontból, a Made in Pécs fesztivál alatt. Itt egy nagyon nagy vizsgára készültem, de előtte színpadra álltam a fesztivál keretein belül. Egyik programból estem a másikba, a helyzet nehezebb volt az átlagosnál, de abszolút túlélhető.
Mit tanácsolnál azoknak a hallgatótársaidnak, akik szintén tehetségesek, de nem mernek kilépni a nyilvánosság elé?
Ez a nem merés ismerős számomra is. Mindenképpen le kell vetkőzni magunkról ezt a fajta hozzáállást. Erre nem tudok egy konkrét receptet mondani, de szükség van egy bátor lépésre, egy kezdő lökésre. Onnantól kezdve jönnek a lehetőségek és a megkeresések. Az önbizalomnak is jót tesz, ha kiállsz az emberek elé és pozitív visszacsatolást kapsz arról, amit csinálsz. Illetve nagy motivációt adnak a barátaim is, akik elkísérnek a koncertjeimre és az első sorból csápolnak nekem. Egy jó társaság mindig a pozitív irányba repíti a dolgokat.
Hol lesz a következő koncerted? Hol találkozhatunk veled a közeljövőben?
Március 23-án, szombaton Debrecenben koncertezek a Made in Debrecen fesztiválon, valamint áprilisban a bölcsészkaron magyaros szakhetet szervezünk, melynek keretein belül egy magyaros zenekar új formációként mutatkozik be a hallgatók előtt, aminek én vagyok az énekese. Úgyhogy, még nincsen nevünk, de itt is alakul egy izgalmas projekt. Gyertek és lessetek be, mulassunk együtt egy jót!
Akkor hallhatunk itt Pécsen is hamarosan. Köszönöm, hogy elfogadtad a megkeresésünket és koncertekben gazdag éveket kívánunk!
Fotók: Magosi Máté
