A februárról feltehetően sokunknak eszébe jutnak a vidéki bálok, mulatságok. Ez az az időszak, mikor szinte minden hétvégén lehetőségünk van perdülni egyet-kettőt a táncparketten, hiszen a február egészét felölelő farsangi időszakban tartják a legtöbb farsangi bált. Azzal viszont talán sokan nem is vagyunk pontosan tisztában, honnan is ered ez az ünnep, s eleink hogyan ünnepelték a tél elmúlását. Ebbe kaphatnak olvasóink betekintést a következőkben.
A mulatság gyökerei az ókorba nyúlnak vissza, egészen 5000 évvel ezelőttre. Dionüszosz, a bor és mámor istenének egyik ünnepét, a kis Dionüsziát tartották ekkor. Az ünnepség álarcos felvonulásokból és táncos mulatságokból állt, különlegessége pedig az volt, hogy ilyenkor a rabszolgák is helyet foglalhattak az uralkodók asztalánál. A rómaiak átvették ezt a szokást: ők Bacchus, a boristenük tiszteletére tartották a Bacchanaliát. Itt szintén a szolgák kaptak kiemelt szerepet, részeg tivornyázás keretében ruhát cseréltek uraikkal. A szegényeket megvendégelték, a rabszolgák nyilvánosan megdobálhatták uraikat, igaz, csak rózsaszirmokkal: valószínűleg innen ered a ma is közkedvelt konfetti hintés szokása.
A farsang a vízkereszttől, január 6-tól a nagyböjt kezdetéig, egész pontosan húshagyó keddig tartó időszak elnevezése. Naptári zárónapja minden évben más: a húsvéti nagyböjt kezdetét jelentő hamvazószerda határozza meg, ez az adott év húsvétjának időpontjából visszaszámolva a 40. nap. Hazánkban rengeteg néphagyomány és szokás kötődik ehhez a bő egy hónaphoz. Néhány helyen a fiatalok jártak házról-házra jókívánságokat és mondókákat kántálva, máshol a lepedőbe, medvebőrbe öltözött felnőtteket várták kolbásszal, szalonnával vagy farsangi fánkkal. A dramatikus játékok, valamint a maszkos-jelmezes felvonulások is elterjedtek országszerte. Mindez arra szolgált, hogy elbúcsúztassák a telet, így hivatalosan is áttérhettek a tavaszra. Különösen szemléltető eszköze volt ennek a kisze égetése. A kisze egy szalmabábú, amelynek rituális elégetése a tél lezárását jelképezte. Ez a hagyomány húshagyó kedden tartandó, így a farsang végét is jelöli.
Mivel a farsangot a nagyböjt időszaka követi, melyet a hús és az alkohol elhagyása jellemez, ezért a farsangi mulatságok velejárója a zsíros és fűszeres húsételek, alkoholos italok fogyasztása. Jellemző ételek a farsangi részeges csirke, konyakos kacsasült, desszertként pedig az elmaradhatatlan farsangi fánk. Ennek legkedveltebb fajtája a szalagos fánk.
A farsangi szokások az ünnepi időszak utolsó 3 napjára, „farsang farkára” összpontosulnak: a világ számos városában ekkor rendezik meg a híres parádékat, például a riói, vagy a velencei karnevált, Magyarországon pedig erre az időszakra esik a leghíresebb farsangi hagyomány, a mohácsi busójárás. A farsangvasárnapon megrendezett felvonulás elsősorban télűző szertartás, melynek hagyományai a sokácokhoz nyúlnak vissza. A hangos, zajos ünnepségen a férfiak fűzfából faragott maszkot, bundát, csizmát és bő gatyát húznak. Ijesztő küllemükkel bíztatják a tél elvonulását és a tavasz beköszöntését. A farsangvasárnap előtti napokban tartják a kisfarsangot, amikor a Jankelék, a „busónövendékek”, beöltözve járják a várost, és riogatják a járókelőket. A farsangvasárnapi ünnep fő programja az esti máglyagyújtás: a főtér közepén egy hatalmas, ház méretű máglyát lobbantanak lángra, hogy a busók és a vendégek körbetáncolják azt, miközben a hangos zenét időnként megtöri a korabeli török ágyúk hangja. Országunk nagy büszkeségére ez a különleges tradíció 2009-óta az UNESCO Emberiség Szellemi Kulturális Örökség reprezentatív listáján is szerepel!
Ha a régi korok néphagyományai napjainkban már nem is tartandók, a farsangi fánk többségében minden család asztalára kikerül. A kisebbek óvodákban, iskolákban ölthetik magukra a farsangi jelmezeket, a felnőttek pedig a báli szezon szépségét élvezhetik ki. Egy biztos, a tél és a rossz idő magunk mögött hagyásának páratlan módja ez!
