Már javában zajlik a szemeszter, de márciusban talán még nem a tanulásé a fő szerep. Ilyenkor még van időnk a prezentációk és szakcikkek mellett könyveket is olvasni. A szép tavaszi idő beköszöntével pedig már nem csak otthon bekuckózva, de akár a szabadban is tudunk olvasgatni, amely egy különösen megnyugtató tevékenység. Karády Anna írónőről legtöbben már biztosan hallottatok, már csak azért is, mert egy korábbi cikkünkben dicsértük Zserbó-könyvsorozatának első részét. 2024 őszén megjelent új könyve, A kegyúr, amelynek elemzésébe ássuk bele magunkat a következő sorokban.
Kevesen tudják, de élt a 16. században egy magyar érsek, akit az 1513-as pápaválasztáson majdnem megválasztottak római pápának. Az éppen csak alul maradó Bakócz Tamás esztergomi érsek és bíboros történetét idézi fel Karády Anna. A történelmi alapokra helyezett regény nagymértékben követi a valós eseményeket, bizonyos részek pedig az írónő fantáziájának szüleményei. Ettől pedig egy igazán érdekes művé válik.
Az írónőtől eddig páratlan szerelmi történeteket olvashattunk, A kegyúr azonban messze nem erről szól. Igaz, nagyon fontos szerelmi szál fut végig a történeten, ám a fő gondolatmenet ennél jóval összetettebb. Tamás egy pici erdélyi faluban, Erdődön született egy kerékgyártó jobbágy fiaként. Alacsony származása ellenére rengeteg becsvágy szorult belé, a regény során pedig végigkövethetjük az utat, amelyet kitartó munkával és nem kevés szerencsével jár be egészen addig, hogy Mátyás király titkára és bizalmasa, majd II. Ulászló főkancellárja lesz.
Az érsek fiatalkoráról nem sok feljegyzés maradt, így a regény első felében inkább az írónő fantáziája elevenedik meg. Kivételes részletességgel anekdotázik az erdődi fiú mindennapjairól, és azokról a felsőbb osztálybeliek által elkövetett atrocitásokról, amelyek később egész életét meghatározták. Erdődön ismerkedik meg későbbi feleségével, Sárával is, akit spirituális beállítottsága miatt – mivel a középkorban járunk – egyenes ágon el is könyveltek boszorkánynak. Tamásnak ez még sok gondot fog okozni, hiszen egy pap és egy boszorkány párosa egészen meghökkentő. Az írónő viszont remekül bemutatja az akkori ember sekély gondolkodását, akik vakon megbíztak a dicsvágyó papban, de máglyára vetették volna a segíteni akaró asszonyt.
A szerző Tamás felnőttkorát már konkrét történelmi tényekre alapozza. Emiatt a könyv második fele már nem egy kellemes történet olvasgatása, sokkal inkább egy hatalomjátszma végigkövetése, ahol bepillantást nyerünk a Mátyás udvarában folyó korrupt főurak hatalmi harcába, a török elleni küzdelem stratégiájába, és elsősorban Tamás egyre inkább elboruló elméjébe. Ugyanis minél több hatalomhoz jut főszereplőnk, annál inkább veszíti el önmagát és a józan eszét. A kezdetben még nemes szándékok által vezérelt ifjú a hataloméhség csapdájába esik, és a haza védelme helyett már csak az hajtja, hogy minél magasabbra jusson a ranglétrán. Éppen emiatt nem is kimondottan szerethető szereplő, sorsára mégis módfelett kíváncsi az olvasó. És ahogyan azt mind tudjuk, a magasból lehet csak igazán nagyot esni, és nem történt ez másképp Tamással sem. Élete végére mindent elvesztett, feleségét, földjeit, hatalmát, vagyonát, és rájött, hogy ezeknél sokkal fontosabb lett volna, hogy a családját helyezze az első helyre.
A regényben az érsek életét születésétől a halála napjáig végigkövethetjük, így bepillantást nyerünk egy erdélyi kisfalu életébe, egy szatmári papnevelde mindennapjaiba, a krakkói egyetem forgatagába, olasz iskolák falai közé, majd a magyar királyi udvar életébe. Teljesen visszarepülhetünk a középkorba, és olyan elgondolkodtató kérdéseket támaszthat bennünk, mint „mennyit ér a hatalom”, „érdemes-e mindent feláldozni a szerelemért” és „megváltoztat-e a túl sok hatalom”. A magyar történelem iránt érdeklődők biztosan érdekesnek találják A kegyurat – és mindenki más is, akik szívesen olvasnak egy szépirodalmi igénnyel megírt, lebilincselő történelmi regényt.
