Az őszi bekuckózós időszak egyik kedvelt tevékenysége a könyvolvasás. Benjamin Alire Sáenz „Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában” című regénye tökéletes választás lehet, ha még nem döntöttük el mi legyen a következő, kellemes őszi olvasmányunk egy forró csoki vagy tea kíséretében egy esős napon. A történet mély érzelmei és szerethető karakterei tökéletesen passzolnak a hűvösebb napok csendesebb, magunkba forduló hangulatához, miközben a könyv rendkívüli érzékenységgel dolgozza fel a barátság, az identitáskeresés és a különböző kisebbségek beilleszkedésének kérdéseit.
A történet az 1980-as évek Amerikájának kisvárosában játszódik és két mexikói-amerikai fiú, Aristotle „Ari” Mendoza és Dante Quintana különleges barátságát követi végig. A főszereplő, Ari egy visszahúzódó, csendes és kissé zárkózott fiú, aki nehezen fejezi ki az érzelmeit mind családon belül, mind önmagában. A vele teljesen ellentétes személyiségjegyeket képviselő Danteval az uszodában találkozik, aki a történet elején megtanítja őt úszni. Szoros barátság fűződik közöttük, ami által folyamatosan formálják egymás személyiségét, így nem csak az úszás megtanulását köszönheti Ari Danténak, hanem egész életének megváltozását is.
A könyv egyik legfontosabb témája a felnőtté válás, az identitáskeresés és az, hogyan képesek a szereplőink kisebbségként beilleszkedni a társadalomba. Sáenz könnyen olvasható, párbeszédes stílusban mutatja be, hogyan birkóznak meg a szereplők nemcsak az etnikai hovatartozásukkal, hanem a saját szexuális identitásukkal, illetve azt, hogy mindez hogyan hat a környezetükre. A családi élet és a környezeti tényezők mellett saját magukkal is meg kell küzdeniük, miközben önmagukat keresik.
„A szüleim egymás kezét fogták. Eltűnődtem, vajon milyen lehet valakinek a kezét fogni. Gondolom, néha a világmindenség összes titkát meglelheted valaki másnak a kezében.”
Az, hogy a két fiú mexikói-amerikai családból származik, már eleve egy olyan réteget ad a történethez, amely sok mai olvasó számára ismerős lehet. Az őszi időszak, amikor természetesen hajlamosabbak vagyunk elmélyülni a belső világunkban és átgondolni, kik is vagyunk valójában, különösen alkalmas ennek a regénynek az olvasására, hiszen a könyv központi kérdése az, hogy a szereplők hogyan találják meg önmagukat és fogadják el saját egyéniségüket.
Sáenz regénye tehát nemcsak egy megrendítően szép történet két fiatal felnőtté válásáról és barátságáról, hanem egy fontos üzenetet is hordoz a kisebbségek és az egyéni különbözőségek elfogadásáról. Az „Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában” egy olyan könyv, amely egyszerre simogatja a lelket és gondolkodtat el mélyebb kérdéseken. Az ősz, amikor a természet lassan visszavonul és egyfajta nyugalom telepszik a világra, kiváló alkalmat kínál arra, hogy elmélyüljünk a könyv által felvetett kérdésekben: Kik vagyunk? Hogyan fogadhatjuk el önmagunkat és másokat? Miként kapcsolódhatunk mélyebben a világhoz és egymáshoz?
Ez a könyv ideális választás azok számára, akik egy megragadó, érzelmekkel teli, mégis könnyen olvasható regényt keresnek az őszi hónapokra, amely segít megérteni és elfogadni az emberi különbözőségeket, legyen szó akár etnikai, akár szexuális identitásról.
