Ha szóba kerül az akciófilmek és a karácsony kettőse, sokaknak elsőre a Die Hard (hazánkban „Drágán add az életed!”) ugrik be. A csurig cukormázas ünnepi filmek között igazi fűszeres szaloncukor a Bruce Willis főszereplésével készült, 1988-as alkotás, amelynek kapcsán minden évben felmerül a kérdés: vajon tényleg karácsonyi film-e?
A történet alapja pofonegyszerű, akár egy gyorsan összedobott bejgli receptje: John McClane (Bruce Willis), a New York-i zsaru, aki egy L.A.-ben székelő felhőkarcolóban találja magát egy céges karácsonyi buli – megtűzdelve némi túszejtő terroristával – forgatagában. Amíg a többi karácsonyi filmben a családi béke és a szeretet kapja a főszerepet, addig itt az adrenalinpumpa, a gépfegyverropogás és az epikus egysoros beszólások dominálnak. McClane nem szívbajos: a kopott trikós, mezítlábas hős tulajdonképpen a modern akciófilmek keresztapája.
A Die Hard egyik – ha nem a legnagyobb – húzása, hogy a túszdráma éppen az ünnepi forgatagban játszódik. Miközben a TV-ben a romantikus vígjátékok mennek, McClane fejest ugrik a Nakatomi Plaza poklába, és a fa alól nem ajándékcsomagok, hanem gránátok repkednek. A film rendezője, John McTiernan nagyon is tudatosan akart egy karácsonyi hangulatú akciót, még ha a díszlet a kaliforniai nyárban is állt. A finom disszonancia, hogy közben Bing Crosby hangjának kéne szólnia a rádióból, de mi mégis lövöldözést kapunk, valahogy mégis működik – és ettől lesz a Die Hard annyira „ünnepien ünneprontó”.
Sokan vitatják, hogy egyáltalán karácsonyi filmről beszélhetünk-e, de aki évről évre ilyenkor újranézi, annak talán nem is kell magyarázni. Az érzés, amikor minden szétesni látszik, de a végén (viszonylag) győz az összetartás, nem is áll olyan messze a valódi karácsonyi mondanivalótól. Akárhogy is döntünk, hogy végül befér-e a karácsonyi filmek panteonjába, a lényeg: december 24-én nyugodtan adhatunk egy esélyt John McClane-nek, hiszen a néhány pohár forralt bor mellett izgalmasabbá teheti az estét, mint a szokásos ajándékcsomag-ellenőrzés a fa alatt.
Úgyhogy idén a mézeskalács és a csipkés terítő mellé bátran jöhet a Die Hard is. Ki tudja, talán a következő évre még Al Powell (Reginald VelJohnson) sziruposan kedves rádiós üzenete is karácsonyi himnusszá avanzsál nálunk. Boldog ünnepeket – és figyeljünk oda, hogy a fa tövében ne csak a szaloncukor, hanem a jó adag humor és némi lazaság is helyet kapjon!
