KIKAPCS

Maria Callas életútja

Maria Callas, avagy a primadonna assoluta 1923-ban, Amerikában született görög operaénekesnő, akiről 2024-ben Pablo Larraín chilei filmrendező készített életrajzi filmet Angelina Jolie főszereplésével. A film kimagaslóan pozitív véleményeket kapott: nem is csoda tehát, hogy az idei Golden Globe-díj-átadón a Legjobb színésznő kategóriában Angelina Jolie nyert. A dráma betekintést nyújt egy sok nehézséget megélt opera-énekesnő perspektívájába, akinek élete a színpad. A filmben végigkísérhetjük a fordulatokkal teli életét a színfalak mögött, láthatjuk, hogyan birkózik meg ellenségeivel és saját magával, hogyan tart ki a végsőkig, ameddig a világ egyik leghíresebb operaénekesnőjévé nem válik. 

María Ána Szofía Kekilía Kalojeropúlu New Yorkban született, édesapja görög származású bevándorló volt, aki később Callasra változtatta a vezetéknévüket. Szülei válása után édesanyjával és testvérével együtt visszaköltözött Athénba. Callas itt kezdte el énekes tanulmányait, amely – tehetségének köszönhetően – rövidesen az operához vezette. Első oktatója Elvira de Hidalgo volt, a híres spanyol szoprán, az Athéni Konzervatórium tanára. 

Hidalgo nemcsak énekelni tanította Callast, hanem felkészítette a színpadi helytállásra is: megtanította neki a helyes testtartást, a kézmozdulatok fontosságát és kifejezőerejét, így a kissé esetlen lányból magabiztos, nyílt tekintetű, méltóságteljes nőt nevelt. Maria Callas 1940-ben, az Athéni Konzervatóriumban mutatkozott be, ahol Giuseppe Verdi Aida és Az álarcosbál című operáiból énekelt áriákat. 1941-ben Hidalgo segítségének köszönhetően Callas Beatrice szerepében debütált Franz von Suppé Boccacció-jában az Athéni Operaházban. Az ekkor mindössze csak tizenhét éves Callas kirobbanó sikert aratott. 

Az időközben kitörő második világháború nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a feltörekvő énekesnő sorsa gyökeresen megváltozzon. Callas családja támogatta a görög katonai ellenállást, otthonukban gyakran görög katonákat és brit pilótákat bújtattak el – ez akár kivégzéshez is vezethetett volna. A számos rendőrségi nyomozás és házkutatás csak fokozta a feszült hangulatot. Ám mivel a német csapatok görögországi parancsnoka kedvelte a színházat, emiatt rövid időn belül ismét megnyitották kapuikat a nézők számára. 

Az Athéni Operaház szerződtette az operaénekesnőt, akinek karrierje hivatalosan az 1942-es évaddal kezdődött el. Röviddel a háború kitörését követően Athén a felszabadító partizánok kezébe került, amely hatalmas pánikot keltett mindazok körében, akik féltek a rettegett kommunizmustól – ebből kifolyólag 1945 nyarán az amerikai konzulátus Mariát az Egyesült Államokba küldte, aki vissza is költözött édesapához New Yorkba. Callas itt számos stúdiót és zenei ügynököt keresett fel, megannyi próbaéneklésen vett részt, azonban mindenhol elutasították, elsősorban testalkata miatt. Végül a szerencse ismét rátalált. Edward Johnson, a Metropolitan Opera igazgatója két szerződést is felajánlott neki: a Fidelio Leonóráját és a Pillangókisasszony címszerepét. 

New Yorkba érkezése után röviddel az énekesnő megismerkedett Louise Caselotti egykori szopránénekesnővel és hollywoodi zenés filmek szereplőjével, valamint annak férjével, az ügyvéd Edward Richard Bagarozyval, aki később színházszervező-impresszárió lett. A házaspár elhatározta, hogy újra életre keltik a chicagói operaházat United States Opera Company néven, amelynek bemutatóelőadása Giacomo Puccini Turandot-ja lesz. Az operaház sikerének érdekében számos híres külföldi énekest csábítottak magukhoz, többek között Callast is. Ám egy pénzügyi probléma miatt nem sokkal később fel kellett oszlatni a társulatot. 

Egy újabb fordulatnak köszönhetően, Callas részt vett Giovanni Zenatello énekpróbáján, aki a Veronai Ünnepi Játékokon bemutatandó Ponchielli-opera, a La Gioconda női főszereplőjét kereste. Callas meg is kapta a szerepet, és 1947-ben Olaszországba került – ekkor kezdett sikert sikerre halmozni. A következő évben már Firenzében énekelt, ahol Bellini Normá-ját adta elő, amely karrierjének egyik meghatározó szerepe lett. Elsősorban Firenzében és Velencében adott elő, de az igazi áttörésre 1949-ben került sor, amikor a velencei La Fenice Operaházban felkérték Bellini A puritánok című operájának főszerepére. 

Callas 1951 decemberében szerepelt a La Scala színpadán, és ekkor találta magát először a világ legelőkelőbb közönségével szemben. Verdi A szicíliai vecsernye című operájának főszerepét, Elenát kapta meg. 1954 áprilisában már egy teljesen más emberként lépett színre a Don Carlos Erzsébeteként. Ám az 1960-as év első felében egy időre abbahagyta az éneklést; ekkor esett át első, de nem utolsó hangválságán. 

1965-ben a londoni Covent Gardenben Floria Toscaként lépett utoljára színpadra, mielőtt 1977. szeptember 16-án elhunyt volna Párizsban. Neve több mint negyven operaszerephez köthető, és húsz teljes operafelvételen hallható a hangja. Alakításaiban Bellini, Donizetti, Rossini, Cherubini rég elfelejtett operái születtek újjá. Legjelentősebb szerepei Lucia a Lammermoori Luciá-ból, Floria Tosca a Toscá-ból, Violetta a Traviátá-ból, Bellini Normája, valamint Cherubini Médeiája volt.  

Callas egyszerre volt lenyűgöző és vérpezsdítő, hangja bejárta a világot. Személyisége együtt változott a karrierjével, amelynek legfőképpen a hangja látta kárát. Sok rejtély és kétely fedi az életét, amelyet Angelina Jolie megfelelő módon mutat be, ezzel visszaadva Callas igazi lényét.