Rengeteget találkozhattunk már az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő mindfulness-szemlélettel, és annak különböző gyakorlataival. Érdemes többet is tájékozódni a témában arról, hogyan is sajátíthatjuk el a buddhista gyökerekkel rendelkező technika filozófiáját. Kate Williams, a Manchesteri Egyetem kutatója – aki maga is foglalkozik a mindfulness szemléletével – szerint: „A meditációban azt tanuljuk meg, hogy nyitott, ítéletmentes megközelítéssel vizsgáljuk az élményeinket, függetlenül attól, hogy az élmény kellemes, kellemetlen vagy semleges.”
A mindfulness alapja az „itt és most”, egy tudatos jelenlét. Olyan gyakorlatokból áll, amelyekkel kiszakadhatunk kicsit a mindennapi pörgésből, és segítenek megteremteni a nyugalmat, a belső összeszedettséget és az érzelmi egyensúlyt. Egy olyan mentális állapot, amelyben nagy odafigyeléssel, ítélkezésmentesen fordulunk a jelen felé, az adott pillanat külső és belső tapasztalásaira irányítjuk figyelmünket. Ez persze nem mindig megy gördülékenyen, hiszen gondolataink könnyen elkalandoznak. Általában ezt az áramlást egy nagy gombolyaghoz hasonlítják, amely össze-vissza tekereg. A mindfulness-gyakorlatok segíthetnek abban, hogy tudatosan visszatereljük, lelassítsuk a gondolataink csapongását és kiürítsük elménket. Ez alapvetően egy dinamikus folyamat, hisz gondolataink újra meg újra elterelődhetnek, azonban minél több időt töltünk ezekkel a gyakorlatokkal, annál hatékonyabban tudjuk irányítani figyelmünket a jelen pillanatra. Fontos is, hogy ne csak arra a húsz percre legyen része az életünknek, amíg jógázunk vagy meditálunk, hiszen segíthet a figyelemszabályozásban, attitűdváltásban, önismeretben, és akár lelki problémák megoldásában (stressz, szorongás stb.) is.
A tudatos jelenlét filozófiájával a keleti kultúrákban találkozhatunk a leggyakrabban, például a meditáció, vagy különböző harcművészetek alappilléreiként. Három szintjét különítjük el: a testi érzékelés (az érszékszerveink által befogadott ingereket és a testi érzeteket foglalja magába), az érzelmek és a gondolatok. Gyakorlatai arra ösztönöznek, hogy ezt a három – látszólag elkülönülő – területet összekapcsoljuk, felfedezzük a köztük lévő rendszert, kapcsolati hálót. Az ázsiai kultúrkörben ezek különböző vallásokkal és hitrendszerrel fonódnak össze, míg Európában és Észak-Amerikában ez inkább egy független szemléletté alakult. A gyakorlatokat leválasztották a vallási háttérről, és elkezdték tanulmányozni, használni egy szemléletmódként.
Spirituális gyakorlatok is terjedtek el a mindfulness-szemlélettel, ilyen például a meditáció és a különböző jógatípusok (Hatha-jóga, flow, astanga stb.). Ezek a gyakorlatok a tudatos jelenlét és a figyelem irányításának alapjai, amelyek segítenek a testi-lelki folyamatok és az energiaáramlás megfigyelésébe. Ezenkívül a keleti harcművészetekben is nagy hangsúlyt fektetnek a tudatos jelenlétre (tajcsi, capoeira, aikidó stb.). Olyan gyakorlatokkal is találkozhatunk, amelyek az önreflexióra és a körülöttünk lévő világ megfigyelésére irányulnak. Ilyenek lehetnek például a hálagyakorlatok, a természetben töltött idő vagy a mindennapi tevékenységekbe becsempészett tudatosság, legyen szó étkezésről vagy mosogatásról.
Fontos megemlíteni, hogy mint tudományos irányultság, az alapjai megkérdőjelezhetők. Több ellenvéleménnyel is találkoztam, amelyek ennek a szemléletnek a kutatási módszertanát, illetve a definíciójának pontosságát kifogásolták. Ezen a ponton úgy gondolom, nem várhatjuk pusztán a gyakorlatok elvégzésétől a csodát. Olyan ez, mint az életmódváltás: nem elég az, hogy holnaptól egyáltalán nem eszünk csokit és csipszet, hinnünk is kell abban, amit csinálunk, és kiterjesztenünk az életünk más részeire is. Nem szabad elfelednünk azt sem, hogy vallási gyökerekből nőtt ki, ha pedig teljesen elszakítjuk ezektől a gyökerektől, és menekülésre használjuk a mindennapok problémái elől, akkor többet árthat, mint segíthet. Valójában inkább egy életfilozófiáról beszélhetünk, mintsem egy „edzéstervről”.
Érdemes tehát fenntartásokkal és óvatosan kezelni a mindfulness-tréningeket, hiszen jelenleg nincs szabályozás arról, ki indíthat ilyen tréninget és adhatja át az általa laikusként megszerzett ismereteket – hiszen ezek a tréningek gyakran hasonlítanak inkább terápiás, mintsem relaxációs gyakorlatokhoz. Azonban kicsiben, a saját életünkben önreflektív technikaként könnyebben tekinthetünk rá segítségként a gondolataink rendezésében és a zsibongó történések elcsendesítésében.
