Az őszesti olvasmányok olyannyira sokszínűek lehetnek, mint maga az évszak. Van, akinek ez az időszak a pihenést jelenti, míg másoknak csak a tömegközlekedésen van ideje olvasni. Érdemes időt szánni ilyenkor néhány elmulasztott klasszikus elolvasásának pótlására is. A következő ajánló ezért öt olyan mű felelevenítését tartalmazza, amelyek valamilyen értelemben megidézik a szezon hangulatát – szem előtt tartva a szépirodalmi vonalat is –, de nem kifejezetten új megjelenések.
Murakami Haruki: Norvég erdő – avagy egy könyv, amely több érzékszervre hat, mint gondolnánk
Mi hozná el jobban az ősz hangulatát, mint egy Beatles–Cream–Simon & Garfunkel playlist? Murakami Haruki japán író az egyike azoknak a kortárs bestsellerszerzőknek, akik regényeiket rendszeresen zenei utalásokkal fűszerezik. A Norvég erdő című regény Haruki ötödik könyve, amellyel a nyolcvanas években vált ismertté országában, később pedig az egész világon.
A regény főszereplője és elbeszélője Vatanabe Toru, akinek visszaemlékezésében az egyetemi évek, az első szerelem, a hippimozgalmak és diáklázadások, az élet és a halál múltidéző mélységei keverednek az író sajátságos humorával, ami már önmagában megalapozza az egyedi olvasásélményt. Ezt pedig tetőzi az a zenei világ, amellyel Haruki a történet folyamán dolgozik.
Legfrissebb magyar kiadás: Geopen, 2023 (420 oldal)
Milan Kundera: Nemtudás – avagy egy könyv, amelyben néha súlytalannak tűnő fátylak mögött súlyos döntések rejtőznek
A csehek nem isznak jó bort. Mi történik hát akkor, ha egy francia emigrációból hazatérő nő nem a – társadalmi berendezkedéstől függetlenül egyébként változatlan – sörkultuszban találja meg önmagát? Torzult-e az emlékezet, ha évtizedek múltán már mást értünk egy-egy régi történeten? Ugyanazt jelenti-e a hűség az emigráció előtt és után? Változik-e az otthon fogalma? Máshogy telik-e az idő?
A júliusban elhunyt Milan Kundera mostanában sokat emlegetett, a leghíresebb regényeiként számon tartott A lét elviselhetetlen könnyűsége és a Búcsúkeringő mellett az ősz egyik hétvégi olvasmányaként érdemes fellapozni a Nemtudás című művét is. A könyvben a nemzeteken átívelő posztkommunista kilátástalanságérzet már-már lecsupaszított köntösben tárul elénk, hiszen a történet zsenialitása a rövidségébe zárt súlyos tartalom. Minden szó jelentőséggel bír, így bontakozik ki lassacskán az elbeszélést átszövő meg nem ér(t)ettség. A történelmi párhuzamokkal tarkított fejezeteket érdemes lassan, de kevés megszakítással olvasni, miközben elmélyedünk az emberi kapcsolatok önkéntelenül kavargó világában.
Legfrissebb magyar kiadás: Európa, 2016 (120 oldal)
Nádas Péter: A Biblia – avagy egy regény, amely nem éppen az azonosulásra épít
Ez a Rákosi-korszakbeli mindennapokat felelevenítő kisregény csak kilencven oldal, mégis olyan átütő gyermekkori frusztrációkat idéz meg, amelyek valószínűleg ilyen rövidségben írhatók le a legjobban. Felmerül a vallásos élet kérdése, a családi élet vonatkozásai és a kommunizmus olyan – egyébként sokszor megvilágítatlan – aspektusai, amelyek a gyermek főszereplő szemével mutatják meg magukat igazán. Nádas Péter Kossuth-díjas író regényét először a hatvanas években, az író huszonéves korában adták ki, a következő kiadásra azonban ötven évet várni kellett.
Legfrissebb magyar kiadás: Helikon, 2022 (90 oldal)
Alice Walker: Bíborszín – avagy egy könyv a feminizmus legtisztább lényegéről
A magyarul eredetileg 1987-ben Kedves Jóisten címen megjelent mű napjainkban is aktuális. A feminizmus alapvonásainak megértését célzó, megrázó és őszinte történetben az egyéni traumák és a társadalmi kép egymás mellett rajzolódnak ki. Előbbit hangsúlyozza ki az írónő a főszereplő – a levélregény műfajára jellemző – egyedi kifejezésmódjával, amitől még különlegesebbé válik az elbeszélés. A könyvet ajánlom mindazoknak, akik nyitottan szeretnék szemlélni a szociális változások okait, egészen távolról indulva, az ember, mint individuum szemszögéből.
Legfrissebb magyar kiadás: Európa, 2021 (284 oldal)
Boris Vian: Pekingi ősz – avagy egy könyv, amelynek valójában semmi köze Pekinghez, sem pedig az őszhöz
A Pekingi ősz az 1959-ben mindössze harminckilenc évesen elhunyt francia író, Boris Vian egyik leghíresebb műve. Az írót a szürreális cselekményszálai közé szőtt egyedi humora és váratlan fordulatai emelik ki kortársai közül. Ha lehetőséged van rá, olvasd el a könyvet, ajánld másnak is, végül pedig beszélgessetek róla. Petitjean tiszteletes, a történet egyik karaktere jól összefoglalja ezt a sajátságos, eszmecserére okot adó regénybeli hangulatot: „Általában […] én másként színezem a gondolataimat, mint kartársaim, ami elmélkedéseimnek bájt s egyúttal roppant egyéni színezetet kölcsönöz. A jelenlegibe például egy biciklit vittem bele.”
Legfrissebb magyar kiadás: Helikon, 2019 (480 oldal)
Grafika: Hajós-Szabó Dóra
