Mint azt bizonyára szinte mindenki tudja, április 11, azaz József Attila születésnapjának évfordulója a magyar költészet napja, amelynek alkalmából legtöbbször olyan nagy klasszikus költőinkre emlékezünk, mint Ady Endre, Radnóti Miklós vagy Nemes Nagy Ágnes. Azonban a költészet nem valami avíttas, halott dolog, mint azt kortárs költőink remekül példázzák. Ha napjaink költőnemzedékére gondolunk, valószínű olyan nevek fognak eszünkbe jutni, mint Lackfi János, Szabó T. Anna, Simon Márton vagy Kemény Zsófi. Jelen válogatásban 6+1 olyan fiatal, 40 év alatti magyar lírikus versei kerülnek bemutatásra, akik talán nem kapnak akkora figyelmet, mégis megéri követni munkásságukat.
Kellerwessel Klaus
Kecskeméten született 1999-ben, pszichológiát végzett az ELTE-n. Első önálló kötete, a 77 fejű herceg éneke 2021-ben jelent meg két verssel és két drámával, a szerző saját illusztrációival. Második kötetét 2023-ban adta ki a Magvető kiadó, a Hátam mögött a hulló porcelán címen, melyben a huszonévesek olykor torokszorító, máskor humoros köntösbe bújtatott problémáit foglalja össze.
Örömóda Nincs személyiség, csak én vagyok. Színt vallok, sőt szivárványt. Halál! te megszólíthatatlan, te mindig másé, te egyetlen konkrétum. Régóta beszélek magamban hozzád, pedig nincs mit mondanom. Ezt el akartam mondani. Nem hallasz, mert a fül halála is vagy. Nem értesz, mert tőled óv az értelem. Régóta tanulja már az anyag, hogy kell kicseleznie téged, újabb-újabb fajokat formál, burjánzó stratégiákat, amik már egymást is cselezik. És én, az anyagból levő, már én is tanulok. És megtanultam, hogy nem hallom magam, de nem hallom saját nemhallásomat, nem értem magam, de nem értem saját nemértésemet. Nincs személyiség, csak te vagy, ég a szivárvány körül. Ezt el akartam mondani. Hódolat Ki állít szobrot azoknak, akiknek nincs miért szobrot állítani? Akikről utólag se derült ki, hogy igazuk volt, talán mert nem is mondtak semmit. Sok mindent áldoztak fel ők is sok mindenért, szerelmük ugyanúgy szerelem volt. Ki ültet értük oszlopot minden terek közepére, nyársaljon egész az istenekig, orrukat súrolja szent felirata: Ki állít szobrot azoknak, akiknek nincs miért szobrot állítani? Akikről utólag se derült ki, hogy igazuk volt, talán mert nem is mondtak semmit. Sok mindent áldoztak fel ők is sok mindenért, szerelmük ugyanúgy szerelem volt. Ki ültet értük oszlopot minden terek közepére, nyársaljon egész az istenekig, orrukat súrolja szent felirata: Ki állít szobrot azoknak, akiknek nincs miért szobrot állítani? Akikről utólag se derült ki, hogy igazuk volt, talán mert nem is mondtak semmit. Sok mindent áldoztak fel ők is sok mindenért, szerelmük ugyanúgy szerelem volt. Ki ültet értük oszlopot minden terek közepére, nyársaljon egész az istenekig, orrukat súrolja szent felirata: Ki állít szobrot azoknak, akiknek nincs miért szobrot állítani? Akikről utólag se derült ki, hogy igazuk volt, talán mert nem is mondtak semmit. Sok mindent áldoztak fel ők is sok mindenért, szerelmük ugyanúgy szerelem volt. Ki ültet értük oszlopot minden terek közepére, nyársaljon egész az istenekig, orrukat súrolja szent felirata?
Izsó Zita
1986-ban született Budapesten, az ELTE jogi karán végzett jogászként. Színdarabokat és verseket ír, angol, német, francia és spanyol nyelvből fordít. Jelenleg négy önálló verseskötettel rendelkezik: Tengerlakó (2011), Színről színre (2014), Éjszakai földet érés (2018), Bekerített erdő (2022).
Egy találkozáshoz
megláttalak.
azaz,
az Istennel vitáztam éppen,
amikor a szemem közé vágott Téged.
a legnagyobb érve vagy
azóta is.
A hír
Épp a cukrászdában voltam,
amikor csöngött a telefonom.
Csak másodszorra vettem fel,
mert még ki kellett tennem a pultra az aprót,
hogy el tudjam hozni a kedvenc süteményed.
Miután elmondták a hírt,
csak arra tudtam gondolni,
hogy a sütemény
még három napig biztosan eláll,
ez a három nap az egyetlen esélyem,
három napig még kiderülhet, hogy téves volt a hír,
nem te voltál, vagy nincs is halál,
és akikre földet borítottunk, megrázzák tagjaikat, leporolják ruháikat,
asztalunkhoz ülnek,
azt mondják, jó, hogy hazaértek a vihar elől,
mert nem vittek magukkal kabátot,
és hosszú távollétükre nem adnak magyarázatot.
Dékány Dávid
A fiatalfelnőttkor szorongásairól, az élet és a társadalom nagy kérdéseiről ír tökéletes pontossággal a 35 éves szegedi születésű költő. Két kötete jelent meg, a Darwin Motel (2015) és a Dolgok C-hez (2019).
Aszimmetria
1
Ezek a reggeli fények,
mint a konyhapulton hagyott gofri és juharszirup,
hidegek és ragacsosak.
Már észre sem veszem,
úgy dúdolom egy buta popsláger félrehallott szövegét,
úgy húzom át középen a z-t,
és teszek karikát az i-re pont helyett.
Ezeket tőled loptam,
és akármi is lesz velünk, ők maradnak.
De van ez a megszokhatatlan része –
úgy csinálni reggelit, hogy ne ébredj fel,
vagy a hűtő barbecue-szaga,
ilyen szag van odakint, az űrben is,
a haldokló csillagok szénhidrogénjei miatt.
Ujjaimon az összemorzsolt bazsalikommal
megállni két íz között,
nézni az ereszcsatornában kikelt juharfát,
és nem tudom, még meddig bír el minket
az a téglatest alakú sötétség ott bent, mert itt nincs B-terv, nincs második esély.
2
Taníts még néhány trükköt,
amivel fogadásokat nyersz,
kártyával, kupakokkal és gyufával.
Egy papírlapot sem lehet hatnál többször félbehajtani,
pedig ha sikerülne ötvenegyszer, akkor épp olyan magas lenne,
mint a Föld és a Nap távolsága,
a százharmadik hajtás után pedig akkora,
mint az ismert világegyetem átmérője.
Szóval még ha csoda is történne, akkor sem szabadulnánk meg ettől a barbecue-szagtól.
3
Napjaink aszimmetrikusak,
mozdulataink édesek és kamaszok.
És nem is tudod,
de van egy közel félórás hangfelvételem arról,
ahogy horkolsz.
Mikor nem vagy itt, azt hallgatom elalváshoz,
olyankor az ágy belső oldalát,
ahol te szoktál feküdni, üresen hagyom.
A kezem ökölbe szorítva,
mint a juharleveleket csokorba gyűjtő óvodásoké.
Zsírkrétával rajzolok neked egy életnagyságú galaxist.
Deres Kornélia
Miskolcon született 1987-ben, író, költő, színháztörténész, egyetemi oktató. Az ELTE-n végzett magyar, angol és tanári szakot, mellette színháztudományt. Számos publikációja mellett két önálló verseskötete jelent meg: a Bábhasadás (2017) és a BOX (2022).
Pedig apa
Egy ideje úgy van,
hogy félek a fényben.
Az évnek ebben a felében
mindig bevitted a virágokat
az udvarról, pedig apa
még öntözte őket.
Te akkor is csak üvegházakban gondolkodtál,
hiába tanultuk meg magunknak,
hogy a levegő.
Az udvar felett közben
összegyűrődött a fény.
Ha koncentrálódik, akkor mindig
jobban fáj.
A poharak felett még látni,
valaki bedobta üvegházad ablakát.
Talán apa volt, nem emlékszem.
Lehet csak azt akarta persze,
hogy többet levegőzz.
Engem nem tudott kicsalni a napra.
Félelmetes trükkjei voltak.
Látod, már arra sem emlékszem,
ki tűnt el előbb, ő vagy te.
Azóta könnyebbek a szárítókötelek.
Lóg rajtuk a fény.
Gyévocskák
Vízalatti villamoson ülőkét keresek,
egy blokkban két foglalt szék, két üres.
Menetiránynak háttal nők. Egy volt-
és egy álszőke. Ismerem a kis trükkjeiket.
Kitakart, öreg babák, hangtompítóval.
Nem mernek szembe-
fordulni. Csak szorítanak.
Gyévocskák, mi ez a gyávaság?
Én csak lesem a következő kanyart. Csikorgunk.
Családi pletykák, terelés, kikapart humor.
Mintha-érzés. A fő attrakció.
Közben észrevétlen mellém ült
apám. Nyakában egy távcső. Nem,
nem puska.
Végre, újra együtt!
Mögöttem a vészkijárat. Te úgy mondanád: fék.
Fehér Renátó
1989-ben született Szombathelyen, majd az ELTE-n végzett irodalom-és kultúratudomány szakon. Versei három kötetben jelentek meg egyelőre: Garázsmenet (2014), Holtidény (2018), és Torkolatcsönd (2022).
Garázsmenet
Az útvonalat naponta rutinból lejárom
(hívhatom akárhogy: át-, kör-, garázsmenet),
de szemmel kell tartani a régi helyeket,
ahol – úgy mondják – elhasználódtam.
Mert amit szeretni kellett, holnap ide fog érni,
mára hívom mindig, csupa tegnapról-maradt.
Addig nincs is miért a friss menüt megfőzni:
visszamelegítek és újratálalok.
Éjszaka nehezebb a készenlét.
Nekem úgy magyarázták: ilyenkor álmodni kell.
De most hagyom a villanyt, a tévét, hogy
a nevelés ellenére megszokjam, hova tartozom.
Mégis, néha kiderül, hogy üres járat
az elszántság meg a feszült figyelem.
Helyettük néha mégis álmodom:
hogy nem ruhában alszom el,
nem ácsorgok órákig a peronon szilveszterkor,
nem fordítok hátat egy eltékozolt apának,
aki épp azt mormolja: nem kell annyira akarni,
és nem öregszem meg kiköltözött ablakok alatt.
Melba kocka
Az ingeid lassan elvásnak,
a bőrkabátba viszont nem vállasodtam bele.
A nadrágok derékban bők, amúgy meg rövidek.
Tudtam, hogy a gyászhirdetésbe
J.A.-t kell idézni,
azóta kartávolságban van.
Többi bálványunkat a rajzszög fenntartja még.
Mikor pelyhesedtem
anyu órákig böngészte a kezelési útmutatót,
de a villanyborotva helyett azóta is hagyományosat használok.
Majdnem minden ügyben felmentettünk.
Csak a könyvtár haragos.
Nem tudják, hogy a köteteket
én nem vittem vissza.
Szombatonként melba kockát kapnál virág helyett,
de ha tudnék is venni valahol,
annak biztosan veled járt le a szavatossága.
Tóth Réka Ágnes
Győrben született, 1987-ben. Tanult a Pécsi Tudományegyetemen, az ELTE-n, a Károli Gáspár Református Egyetemen, doktori disszertációját a Színház-és Filmművészeti Egyetem doktori iskolájában írta. Első kötete, az Ultraibolya 2022-ben jelent meg.
Tempó
Huszonharmadikként rajtoltam el.
Azt mondták, ez nem verseny, mégis
mindenkin rajtszámok. Nem számít
mikor érsz be, de mérik az időt.
Stopperórákat kattintgatnak úgy,
hogy ne lásd. Beállítják a kilómétereket.
Neked távolabb vannak a kövek.
Nincs pisztolydörrenés. Indulj,
ahogy elindulnak melletted,
és ne a csíkokat nézd a betonon közben.
Azok nem vezetnek sehova.
Futsz és szólnál, hogy te már
elkezdted, de elhagynak a részidők
és túl rövid a kábel. Engedd el
a mikrofont végre.
Szóljon valami zene helyetted.
Hangodat más használja már.
A frissítőpontokra nem vesztegetsz
időt. Testedben folyadékok cserélnek
helyet, csak az izzadtság hagy el téged,
csak a só nem marad veled. Majd az
izmaid vesznek levegőt helyetted,
amit nem felejtesz el, ők megtesznek.
A szád egy üres barlang, ahová
hazamenni jó csak.
A szád egy kiégett templom,
amiben nem nőnek virágok.
A szád már nem a tiéd.
Egy néma madár lakik benne.
Kanyarodj le a harmadik kereszteződésnél:
őt viszed a tengerhez.
Anta János Attila
Zárásként következzék valaki a „hazai pályáról”, egy pécsi egyetemista. Ötödéves történelem- és médiatanár szakos hallgató, első kötete, az És végül ennyi maradt nekem belőled 2024 januárjában jelent meg online formában. Aki élőben szeretné meghallgatni a szerző tolmácsolásában a verseket, az látogasson el április 16-án a Szabadkikötőbe, ahol egy felolvasásra kerül sor.
ÓCEÁN SUGÁRÚT
Mossa az utazó fáradt lábát
a sós víz, de az elnyűtt idegpályák közül
Csak az nem kapaszkodik, ahol a
közlekedés kötöttpályás.
Hát így vált bennem a maró érzés
szomorú és fájdalmas valósággá,
miközben a sodrás lett az örökváltság.
A hetvenedik éjjelen is kint vártam a dagályra,
pedig odafönt zongora hívott,
a takaros tengerparti lakásba.
Halk szava fejemben emlékeztetett csodádra,
mikor egymagam sétáltam az éjszakában
hogy a csillagod az égen megtaláljam.
A hullám ugyanúgy csap arcon, monoton
de végtére is ezek édes pofonok,
még akkor is, ha végül a plafonon
könnyeim magányos útjait ragyogom,
és a hideg tengervíztől szüntelen vacogok
később megszáradok októberi napodon.
