A budapesti BOK Csarnok ad otthont Vincent van Gogh, holland posztimpresszionista1 festő kiállításának, amely a Van Gogh – Az immerzív élmény címet viseli. A fény- és hanghatással ellátott művei mellett pár festményének replikájával is találkozhatunk, mint például a Napraforgók-képsorozat, a Csillagos éj, Kávézó terasza este vagy a Csillagos éjszaka Rhône fölött. A vetített képei és az olajfestményei mellett egymás elé helyezett kartonpapírra emlékeztető elemekből testesítették meg például az Előcsarnok című képét. Na de ki is az a Vincent van Gogh?
Egy rettentő tragikus sorsú művészről van szó, aki olyan irányadója volt nemcsak a posztimpresszionizmus eszméjének és gyakorlatának, hanem az utókornak is, akire még nem volt példa. 1853-ban született egy műkereskedő családban. Élete vége felé egy Paul Gauguinnal2 folytatott vita utórengéseként levágta saját fülét, majd öncsonkítása miatt elmegyógyintézetbe került. Ebben az időszakában vetette vászonra az intézet ablakából látható kilátást, amelyet a Csillagos éj cím alatt futó legendás festménye foglal magába.
Van Gogh különleges tehetsége abban is megnyilvánul, hogy egy antwerpeni útja során japán metszetekkel találkozott, amelyeket elkezdett tüzetesebben áttanulmányozni. Ennek eredményeképp beszélünk Vincent van Gogh japán korszakáról, amikor úgynevezett ukijo-e3 metszetekből merített ihletet. Legjobban a merész és egyenletes vonalvezetés jellemezte ezt a stílust. Eleinte egyszínűek, majd később színesek voltak, de ezeken a képeken a heves vonalvezetésen volt a fókusz. Színházak, örömnegyedek világát ábrázolja, amelyek az alacsonyabb réteghez tartotó emberek érdeklődési körét mutatja be.
Japán korszaka mellett a mindennapi stílusán is látszik, hogy fő ihletője a természet volt. Így értelmet nyer a napraforgós, esti égboltos, búzamezős képek sokasága. A természet mellett fontos szerepet játszott az emberek megfestése is. Sok képébe beleillesztett hétköznapi embereket, miközben hétköznapi munkát végeznek. Hasonlóan kézzelfogható hangulata van a kávézóban, vagy épp annak placcon megjelenő, néhol élesebb, néhol homályosabb emberalakoknak. Képei sok emléket idéznek fel bennem – mindenkinek van egy-egy olyan momentum az életében, amelyet van Gogh a hétköznapi valóság alapján vetett vászonra.
Az előbb említettek miatt tartom ikonikusnak van Gogh egész művészetét: képes a hétköznapi és a magasztos hangulatú részleteket ötvözni – például a Csillagos éj című festményén a hatalmas, eleinte nyomasztó ciprusfával, amely eredetileg nem volt része a látványnak, csak az alkotó képzeletének szüleménye volt. Hasonló érzést kelt az arles-i szobájáról alkotott kép, amely a kiállításon térben volt megjelenítve igazi ággyal, tükörrel, székekkel – látszik rajta az egyszerűség, gyermekded érzést kelt a színekkel és a térbeli ábrázolással, a furcsán álló képekkel a falon.
Van Gogh festészete megelőzte az impresszionizmust, amelynek alkotói ,,lázadtak” a konzervatív, mondhatni ugyanazon a sémán alapuló gyakorlatok ellen. Fontos leszögezni, hogy nem megvetették, hanem feltárták a világot a különböző perspektívákból megalkotott képeikkel, és ezzel egyfajta úttörő jelenséget hoztak létre. Az embereket arra ösztönözték, hogy merjenek kimenni a természetbe, merjék megragadni a pillanatot, és vessék vászonra. Ezután jött a posztimpresszionizmusba foglalt mindenség, amely az impresszionizmus gyakorlata után beszippantotta a szecessziót, az esztétikai egységet, a világszemléletet és a különféle irányok egymáshoz fűződését. Egy izgalmas korszakról van szó, amelyről nem biztos, hogy elég ez a pár mondat, mert sokkal mélyrehatóbb, mint ahogy azt elképzeljük.
Mindenkinek ajánlom ezt a kiállítást, aki érdeklődik a 19–20. század művészete iránt. A kiállítás szeptember 1-ig tekinthető meg, belépőjegy pedig itt vásárolható.
- Az impresszionizmust követő művészettörténeti periódus, mely nem egy egységes stílust foglal magába, hanem sokkal inkább a 20. század művészete előtti törekvést. ↩︎
- Van Gogh és Cézanne mellett a posztimpresszionizmus legnagyobb képviselője; jó barátja volt van Goghnak. ↩︎
- Önmagában azt jelenti: ,,a lebegő világ képei”. ↩︎
Képek forrása: vangoghbudapest.hu
