MERÜLJ EL

Jóból is megárt a sok – avagy a túlturizmusról 

Az utazások és a turisztikai tevékenységek a világ GDP-jének 9,1%-át teremtik meg (Statista, 2014. április); így teljes joggal állíthatjuk, hogy a turizmus egy igazán jelentős iparág napjainkban. Munkahelyeket teremt, elősegíti az adott régió gazdasági növekedését és lehetőséget ad a művelődésre, tanulásra is. Az előnyök mellett viszont könnyen megfeledkezünk az érem másik oldaláról, egészen addig, amíg a saját bőrünkön nem tapasztaljuk. Cikkemben ezért szeretném felhívni a figyelmet az árnyoldalra; a túlturizmus jelenségére. 

Definíció szerint, akkor beszélhetünk túlturizmusról, amikor a turisták tömeges jelenléte negatív társadalmi-kulturális és környezeti következményekkel jár a lakosok, a desztinációk és a turisták számára. A jelenség kialakulása a globális turizmus ugrásszerű fejlődéséhez köthető; a fapados repülőjáratok, az olcsó szállás alternatívák (Airbnb, couchsurfing) és az utazási irodák kedvezményesen szervezett útjai tömegek előtt nyitotta meg az utazás lehetőségét. A közösségi médiának és a gyors információáramlásnak köszönhetően pedig előtérbe kerültek a „trendi, bakancslistás” desztinációk; ahová kéretlenül özönlenek a turisták. 

És hogy pontosan milyen káros hatásokról beszélhetünk a túlturizmus kapcsán? 

  • Például környezeti hatásokról; a turizmus szén-dioxid kibocsátása eléri a globális CO2 kibocsátás 8%-át. Emellett jelentős problémát okoz a turisták által termelt hulladék mennyisége; a hő-, fény- és hangszennyezés; a talajszennyezés és az erdők, hegyvidékek, vízpartok élővilágának pusztulása is. 
  • Továbbá beszélhetünk kulturális hatásokról is: ezek lehetnek strukturálisak, mint például a látványosságok kapcsán felmerülő vandalizmus vagy erózió; illetve ténylegesen kultúrát érintőek, mivel a turisták tömeges jelenléte a helyi tradíciók elhagyását vagy az anyanyelv teljes háttérbe szorulását eredményezheti. 
  • Ráadásul a gazdaságra nézve is vannak káros hatásai: a túlturizmusban érintett területeken ugyanis jellemzővé válik az árfelhajtás (kifejezetten az ingatlanok esetében), ez pedig a helyi lakosság régióból való kitelepülését eredményezi. Jelentős fenyegetést jelenthet a jelenség az infrastruktúrára nézve is, például a tömegközlekedést vagy az úthálózatokat illetően. 
  • Nem utolsó sorban pedig, a turisták számára is kényelmetlenségeket okozhat és nagy mértékben ronthatja az utazás élményét. 

Több városban is olyan mértéket öltött már ez a probléma, hogy tüntetésekre és „drasztikus” lépések meghozatalára került sor. Az olaszországi Velencében például a rengeteg, egy-egy napot ott töltő turista azt eredményezte, hogy a történelmi belvárosból jelentős mértékben kiszorultak a helyiek. Napjainkban már csak körülbelül 55 ezer velencei él a városban. Megoldásként a lagúnák védelme érdekében a nagyobb sétahajókat kitiltották és sor került egy, a naptól függően 3-10 eurós napi díj bevezetésre is. A görög Akropolisznál idősávos beléptetést alkalmaznak már egy ideje, annak érdekében, hogy felügyeljék az emlékmű biztonságát és javítsák a látogatói élményt. Barcelonában a helyiek ellenállása és a turistákkal szemben fellépő ellentétes magatartás váltott ki intézkedéseket: megtiltották az új hotelek építését; szenzorokat helyeztek el, amelyek mérik a zaj- és levegőszennyezettséget; a Güell Parkba korlátozták a látogatók maximális számát és egy olyan applikáció bevezetésével törekednek a turista tömegek terelésére, amely valós időben mutatja, hogy a látványosságoknál hány turista tartózkodik éppen. 

Összességében láthatjuk a hatások és a példák alapján, hogy a probléma rendkívül komplex, ami összetett megoldást igényel. A szakirodalom szerinti legjobb stratégia, a turisták időbeli és térbeli széthúzása, valamint a „kreatív turizmus”-ként emlegetett megközelítés. Tehát a szezonalitás csökkentése mellett, az új útvonalak, látnivalók, illetve a kevésbé népszerű desztinációk kínálatba való bekapcsolása; az élményteremtés, a helyi közösségek bevonása a szolgáltatásokba és a megfelelő szabályozások segíthetnek a túlturizmus mérséklésén. 

A jó hír azonban az, hogy turistaként, mi is tudunk tenni azért, hogy ne járuljunk hozzá a jelenség fokozásához. Hogy hogyan? 

  • Válassz különleges, kevésbé ismert desztinációkat! (Ha hazai úticélt keresel ajánlom figyelmedbe a Ha itthon nyaralnál, de már unod a Balatont cikkeinket, amelyeket itt és itt érsz el). 
  • Próbálj ne a főszezonban utazni! 
  • Válassz fenntartható utazási megoldásokat; ha teheted utazz vonattal vagy busszal! 
  • Végül pedig olyan szállást keress, amely szintén fenntartható (pl.: természetközeli, esetleg megújuló energiaforrásokat használ, odafigyel a környezetet nem károsító vízkezelésre)! 

A lényeg az, hogy legyünk tisztában a jelenséggel és tegyünk az ellen, hogy mi is a probléma részévé váljunk! Hiszen a turizmus és az utazás egy fantasztikus dolog, csak ahogy sok mindent, ezt is mértékkel és átgondoltan érdemes csinálni!