A Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar Center for Applied Learning, azaz Alkalmazott Tanulások Központja (CAL) már számtalan gyakorlatorientált programot szervezett a kar hallgatóinak, ezek egyike a mintatantervben szereplő Simonyi Nyári Egyetem. Az angol nyelven közgazdaságtant tanuló nebulók kötelesek az egyetemen töltött valahány (jobb esetben hatnál kevesebb) évükből az egyik nyáron két hetet az egyetemnek szentelni. De mégis csak… Egyetem nyáron? Ráadásul amerikaiakkal? A programról Bóna Dániel hallgatói felelőst, mint friss résztvevőt kérdeztük, aki elmesélte nekünk, hogy valójában miről is szól ez a projekt.
Bár az évek során változott a nyári egyetem hossza, de jelenleg a cél egy kéthetes szuperintenzív gyakorlati vállalkozásfejlesztési projekt megalkotása. Összesen hét kredit jár érte. A nyári egyetem érdekessége, hogy az Ohioi Állami Egyetemről érkeznek hozzánk hallgatók, velük dolgozhatnak együtt a PTE hallgatói. A hallgatók csapatokra oszlanak, és különféle hazai vállalkozások és szervezetek problémáira keresnek megoldásokat, valamint az oktatók és a vállalkozások, vagy projektek vezetőinek segítségével együtt próbálják fejleszteni azokat.
Ezt hasonlóképpen kell elképzelni, mint a Hackathont? Itt is csapatokra oszlanak a hallgatók és egymás ellen versenyeznek egy projekt keretein belül?
B.D.: Nem, nem versenyzünk egymással. A hangsúly itt azon van, hogy megfeleljünk a kliensnek, és tényleg segítsünk a cégnek.
Kikkel dolgoztatok együtt? Milyen problémákat kellett megoldani?
Több cég és vállalkozó, vagy csak egy-egy cég reprezentatívája is jelen volt, mindegyik csoport mással dolgozott együtt, különböző feladatokra kerestek megoldást.
Mennyire volt nehéz a projekt megalkotása?
A napirendünk tele volt. Szorgalmasnak kellett lennünk, folyamatosan kommunikáltunk egymással és végig figyelnünk kellett.
Milyen programok voltak?
A projektek mellett rengeteg mindent csináltunk ez alatt a két hét alatt. Volt nyitó és záró bankett, borkóstoló, előadások, városnézés, valamint megnéztük a pezsgőpincét, és persze magunknak is szerveztünk programokat.
Milyen volt a társaság? Nem kaptál kulturális sokkot az ohioi hallgatótársainktól?
Egy pozitív csalódás volt számomra. Először azt gondoltam, hogy akik jönni fognak, igazi tipikus filmbeli sznob amerikai fiatalok. Hát, tévedtem. Kedvesek és nyitottak voltak, nagyon könnyen szót értettünk egymással.
Könnyen tudtatok együtt dolgozni az amerikai hallgatókkal?
Rá voltunk kényszerülve. Nagyon intenzív volt a program; volt, hogy ebédidőben beszéltük meg a sérelmeket, mert máskor nem volt rá idő, és muszáj volt együttműködni a csapattal. Örülök, hogy így alakult, sok újat tanultam tőlük, például az e-kereskedelemről.
Miért ajánlanád másnak? Miért gondolod hasznosnak a programot?
Én nagyon jó kapcsolatokra tettem szert. Például volt egy lány, akivel jóban lettünk, művészetet tanul Ohioban. Biztos vagyok benne, hogy ha bármilyen designnal kapcsolatos segítségre lenne szükségem, segítene. Munkaajánlatot is kaptam, ott helyben. Persze ez nem mindenkivel esik meg, a kapcsolatokhoz és az állásajánlatokhoz szerencse is kell, de a lehetőség adott volt.
Dani elmesélte, hogy volt köztük egyéni vállalkozó, mezőgazdasági startup, rovarirtással foglalkozó projekt, és volt olyan csapat is, amely közvetlenül a Műszaki és Informatikai Karral dolgozhatott együtt egy fennálló probléma megoldásán. Dani elmondása alapján szakmai oldalról nézve a gyakorlatorientált program tényleges tapasztalatot nyújt, valamint az is rendkívüli, hogy nem csak az ohioi egyetemistákkal, hanem az oktatókkal is együtt dolgozhatott, tanulhatott tőlük is.
