Húsvét ünnepéről legtöbbünknek csokinyulak, csokitojások és hatalmas családi lakomák jutnak eszünkbe, valamint nem elhanyagolható a kellemes hétfői munkaszüneti nap sem. Persze ez napjainkban már mind hozzá tartozik az ünnephez. Ám a Húsvét eredetileg a kereszténység egyik, ha nem legnagyobb ünnepe. Úgy is emlegetik, „az ünnepek ünnepe”. E napon Jézus Krisztus feltámadását, a megváltást ünnepeljük.
Az ünnep időpontja egészen regényesen van meghatározva: a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtölte utáni vasárnap. Ehhez az időponthoz igazodnak az ugyancsak ilyenkor tartandó események: 7 héttel korábban farsang vasárnapja, 50 nappal később pedig pünkösd ünnepe.
Egy keresztény ember életében fontos helyet foglal el a Húsvét előtt 40 napig tartó nagyböjt, másik nevén a „szent 40 nap”. Ez az időszak Hamvazószerdával kezdődik, amikor is a hívek homlokára hamut kennek és ezeket a szavakat mondják: „emlékezzél ember, hogy porból lettél és porrá leszel”. Ezen a napon hústilalom van, valamint 3 alkalommal lehet csak étkezni, ebből pedig csak egyszer jóllakni. Az innentől számított 40 napban sokan különböző fogadalmakat igyekeznek betartani. Van, aki egész idő alatt lemond a húsról, van, aki az édességről, valójában bármi szóba jöhet. Mindenki számára kötelező hústilalmi napok a nagyböjti péntekek.
A Húsvét előtti vasárnap Virágvasárnap ünnepe. A történelem szerint ekkor vonult be Jézus Jeruzsálembe szamárháton, s amerre járt, pálmaágakkal terítették be az utat. Napjainkban ilyenkor barkaszentelésre kerül sor, s a szentmise után minden család hazavisz otthonába egy szál szentelt barkát. Ezzel a nappal pedig kezdetét veszi a Nagyhét.
Nagycsütörtökön az utolsó vacsora ünnepét tartjuk. A szentmisében megemlékezünk arról, hogy Jézus ekkor szerezte az oltáriszentséget e szavakkal: „vegyétek, mert ez az én testem”, valamint „igyátok, mert ez az én vérem”. Ekkor történt, hogy Jézus megmosta tanítványai lábát, valamint ekkor árulta el az egyik apostol, Júdás Jézust egy csókkal, ezután pedig a katonák elhurcolták. A nagycsütörtöki szentmise után kezdetét veszi a legmélyebb gyász, ezt pedig az is szemlélteti, hogy ilyenkor a harangok „Rómába mennek”, tehát nem szól harang, sem orgona egészen a feltámadásig.
Nagypéntek a legnagyobb gyásznap. Ekkor történt Jézus Krisztus keresztre feszítése és halála. Ilyenkor a templomokban leveszik a díszítéseket, sok helyen fekete lepellel takarják le az oltárokat, sem harang, sem orgona nem szól. Ilyenkor szokás felolvasni vagy elénekelni Jézus szenvedéstörténetét, a Passiót, majd pedig kereszthódolattal zárul a szertartás. Nagypéntek szigorú böjti nap hústilalommal és háromszori étkezéssel.
A szent három nap utolsó tagja a Nagyszombat. Ezen a napon arra emlékezünk, hogy Jézus holtan feküdt sírjában, majd Húsvét vasárnap virradóra feltámadt. Ekkor a húsvéti vigília keretein belül tűzszentelés történik, majd a megszentelt tűzzel meggyújtják a húsvéti gyertyát, amely Jézus mindent betöltő világosságát szimbolizálja. A keresztvíz megszentelése után körmenetre indulnak a hívek, körbehordják a településen a feszületet. Ekkor térnek vissza a harangok is, valamint ismét díszbe borul a templom. Megszentelik a húsvéti sonkát, a tojást, a kalácsot. A családok hazatérve elfogyasztják a szentelt ételeket, a maradékot pedig elégetik.
Húsvét vasárnap az ünneplésé a főszerep. Örvendenek Krisztus feltámadásának. Ünnepélyes szentmise után összeülnek a családok, rokonok, közösen ünnepel mindenki.
Ezek a keresztény szokások kissé furcsának és eltúlzottnak tűnhetnek a nem hívő emberek számára. Akik azonban hisznek, a Húsvét hatására újjá születnek, megerősödnek hitükben. Egy valamit viszont hívő és nem hívő ember egyaránt megfogadhat, mégpedig Jézus utolsó vacsorán elhangzott szavait: „szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket!”
