A költészet napja alkalmából idén egyetemünk művészeti karának hallgatói önkormányzata (MK HÖK) versíró pályázatot hirdetett, amelyre minden graduális képzésen részt vevő hallgató pályázhatott. Az eredményhirdetésre április 16-án került sor felolvasóest és koncertek kíséretében, amelyhez a helyszínt a Nappali biztosította.
Az egyébként is egyetemistáktól nyüzsgő Nappali április 16-án még inkább megtelt élettel. Egymás után érkeztek az izgatott pályázók és barátaik, akik kíváncsiak voltak, hogy a zsűri kiket választott győztesnek. A pályázatra tizenöt alkotás érkezett, amelyből nyolc el is hangzott a felolvasóest során. A versek mind stílusban, mind témában egy színes estét biztosítottak. Hallhattunk romantikus versektől kezdve kritikus hangvételűn át szívszorítóig mindenféle művet.
A négy díjnyertes verset egy kéttagú zsűri választotta ki, amelyet nem mások alkottak, mint kisvárosunk nagy neve és a 30Y énekese, Beck Zoltán, és az országszerte ismert költő, Grecsó Krisztián. Bár a díjátadón személyesen nem tudtak részt venni, üzenetüket így is elküldték a pályázóknak, és örömüket fejezték ki a lelkesedésük és a beérkezett alkotásaik kapcsán.
„Nagy öröm volt látni már önmagában azt, hogy a kiírásra szövegek érkeztek: hiszen ez nem csupán annyit jelent, hogy vannak, akik verseket írnak, hanem azt is, hogy létezik az a közlésvágy és ezzel együtt az a kockázat, amely a versek nyilvánosságával együtt jár. Idén a kemény szövegek voltak a legerősebbek: poétikai szempontból azért, mert képesek voltak a hétköznapit, banálist vershelyzetbe hozni, miközben éppen a köznyelvi képes irodalmiságot teremteni.”
Mindegyik díjnyertes alkotást hallhattuk a felolvasás során, méghozzá saját szerzőjük előadásában. A szerzők magabiztosan, átszellemülten álltak a színpadra; érezhettük, hogy milyen érzések kavarogtak bennük a versek születése közben. Ne aggódjatok, ha véletlenül lemaradtatok a felolvasóestről, hiszen minden pályázott vers elérhetőek az esemény Facebook-oldalán, ahol kedvetekre bújhatjátok őket!
A győztes alkotások:
1. hely: Uhri Levente – Zsíroskenyér, fröccs, csók
2. hely: Mészáros Alíz – Semmi
3. hely: Kolozs Anna – Hiány
4. hely: Géczi Lajos – Hommage á Miklós Radnóti
„A nyertes szöveg – talán pontosabb volna így: a bennünket olvasóként leginkább megrendítő szöveg – beavatástörténet, a dinnyehéj helyett (vagy a dinnyehéjjal) zsíroskenyér a római parton, szerelem, időben kifeszített emberi egzisztencia, önirónia: időben a bármikor és a soha között, térben se parton, se vízen.
Gratulálunk a helyezetteknek, és biztatjuk a szerzőket Keresztesi József – Tanácsok egy fiatal pályatársnak című nagyszerű versének nyitó soraival:
„A verset ne annak írd,
üzente Grecsó Krisztián és Beck Zoltán.
akiért épp odáig vagy,
esetleg gyászolsz vagy épp dicsérni kívánsz:
a verset annak írd,
aki akkor olvassa majd, amikor te már nem leszel.
Törd át a létezésed korlátait.
Tekinteted függeszd a horizonton túlra.”
A díjnyertes alkotások kihirdetésével azonban nem ért véget az este. A jó hangulatot az ünnepléshez a Bolygó, majd a Kaiba Korp együttes biztosította. Szerencsére még a koncertek alatt volt lehetőségem pár kérdés erejéig beszélgetni a Zsíroskenyér, fröccs, szerelem című győztes vers alkotójával, Uhri Leventével, aki elsőéves hallgató a BTK kommunikáció- és médiatudomány alapszakján.
Milyen inspirációval jelentkeztél a pályázatra?
Igazából véletlenül láttam meg a hirdetést a Zsolnay Negyedben. Gondoltam, miért is ne jelentkezzek? A szabadvers, amellyel pályáztam, egy évvel ezelőtt született. Középiskolában tagja voltam egy diáktársulatnak – többé-kevésbé még ma is részese vagyok –, és tartottunk Budapesten egy felolvasóestet, ezt a verset erre az alkalomra írtam. Én is nagyon jónak éreztem, és a visszajelzések is pozitívak voltak, ezért úgy döntöttem, hogy beküldöm az MK-s pályázatra is.
Milyen történet húzódik a vers mögött?
Egy plátói szerelem, amely sosem következhet be. Még középiskolában volt egy plátói szerelmem – köré, és egy idealizált világ köré épült a vers. Bár belefűztem korábbi élményeimből, tapasztalataimból is egy-egy gondolatot.
Milyen érzés volt előadni a versedet?
Kimondottan élveztem! Sok előadón láttam, hogy kicsit izgult, és ez olykor az előadásmód rovására megy, én viszont szeretek ilyenkor kiállni és magamat adni. A középiskolai felolvasóesteken is kiálltam közönség elé a költeményeimmel, így ez nem idegen dolog. Viszont most volt először, hogy nem felolvastam, hanem fejből mondtam. Gondoltam, ez egy jó újítás annak érdekében, hogy jobban át tudjam adni a verset.
Mikor kezdtél írni? Mikor írtad meg az első versedet?
Szerintem igazából ez volt az első ilyen nagyobb művem. Egy délután, még gimiben kigondoltam az alapját, és alig vártam, hogy otthon megírjam. Mikor hazaértem, csak így kiömlött belőlem. Meg is született egy-másfél óra alatt. Azóta nem készült túl sok versem. Kicsit alkotói válságban szenvedek, mint azok a rendezők, akiknek egyszer lett egy remek filmje, és utána nem tudnak mit kezdeni magukkal. A mai napig a magnum opusomnak (mestermű – a szerk.) tekintem ezt a verset. Egyébként elsősorban olyan dolgokról írok, amelyeket én tapasztaltam meg. Most tizenkilenc éves vagyok, hamarosan húsz leszek. Tinédzser érzelmeket, amelyeket az ember ebben a korban érez az életében, próbálok belefűzni versekbe – ellentmondásokat, annak örömeivel és szomorúságaival.
Képek forrása: MK HÖK
