Lesz mit ennünk? Lesz mit innunk? Lesz hol élnünk? – merülhet fel bennünk a kérdés, amikor nap mint nap találkozunk a világunkat fenyegető környezeti kihívásokról szóló vészjósló hírekkel. És igen; a problémák itt lebegnek a fejünk felett, és kétségtelen, hogy közvetlenül vagy közvetve, de az emberi tevékenység áll a hátterükben. Ennek felismerése azonban nem csak azt eredményezi, hogy egyre környezettudatosabbá válunk; hanem azt is, hogy megjelenik az aggodalomnak, szorongásnak egy új formája is.
Az ökoszorongás a környezeti problémák jelen és jövőbeli következményei miatt érzett aggodalom. Gyakorlatilag bármilyen klasszikus szorongásos tünetet eredményezhet, negatív érzelmektől (félelem, düh, apátia) a depresszión át egészen a pszichoszomatikus tünetekig. Fontos azonban megemlíteni, hogy ugyan a szorongás a legtöbb esetben nem egy konkrét dologtól való félelmet jelent, ebben az esetben jellemzően nagyon is valós tényeken, tapasztalatokon és kutatási eredményeken alapul.
A hátterében számos tényező állhat: a klímaváltozás, a biodiverzitás csökkenése, az erdőirtás, a talajerózió, a vizeink beszennyezése miatt érzett aggodalom… és a sort a végtelenségig lehetne folytatni. Viszont lehetnek nem ennyire egyértelmű, de nem kevésbé jelentős aspektusai is, például a vállalatok greenwashing tevékenysége miatti megjelenő bizalomhiány a márkák felé („Tényleg fenntartható ez a csomagolás?”, „Vajon igaz, hogy állatkísérlettől mentes?”).
Azt is fontosnak tartom kiemelni, hogy az ökoszorongással kapcsolatos információk és élmények mindenkit elérhetnek az interneten, közösségimédia-felületeken és hírportálokon egyaránt – korlátlan számú egyént, korlátlan mennyiségben. Ez az „információs túlterheltség”, vagy épp a források hitelességével szembeni bizonytalanság szintén jelentősen hozzájárulhat az ökoszorongás kialakulásához, mélyüléséhez.
Éppen ezért úgy gondolom, hogy az egyik legfontosabb, amit tehetünk, az az, hogy kritikusan megválogatjuk, hogy milyen forrásból informálódunk a környezet állapotát illetően. A helyzet kétségtelenül nem rózsás, de fontos megismerni a már folyamatban lévő enyhítő törekvéseket és megoldási lehetőségeket is.
Emellett az is segíthet, ha megteszünk olyan apró lépéseket, amelyek tőlünk kitelnek: gyűjtsük szelektíven a hulladékot, válasszuk a papír csomagolást, komposztáljunk, a boltba vigyünk saját szatyrot a zöldségeknek, gyümölcsöknek és a többi. Bár úgy érezhetjük, hogy globális viszonylatban tehetetlenek vagyunk, de már önmagában a tudat, hogy nem vagyunk tétlenek, csökkenti a szorongást. Végül pedig, ahogy több cikkemben is írtam már: ne féljünk szakember segítségét kérni! Az ökoszorongás egyre jelentősebb probléma, de nem vagyunk vele egyedül.
