Egyre nagyobb teret kap napjainkban a zero waste mozgalom. Azt is mondják róla, hogy ez egy harmadik generációs hulladékgazdálkodási stratégia. Itt már nem csupán a hulladék újrahasznosításáról, hanem a megszüntetéséről van szó. Megnőtt az érdeklődés a környezettudatosság felé tett apró, individuális lépések iránt. Megjelentek a vászonszatyrok, alumíniumkulacsok és szívószálak, a műanyagmentes július stb. A zero

2013 óta ünnepeljük március 20-át a boldogság nemzetközi napjaként. A kezdeményezés Bhutánból származik, ahol bevezették a bruttó nemzeti boldogság fogalmát, mert véleményük szerint sokkal többet árul el az országról, hogy mennyire boldogok az emberek, mint a nemzet GDP-je. Boldogság. Ez az egyik legszubjektívebb érzelem, mert sokszor mi magunk sem tudjuk eldönteni, hogy boldogok vagyunk-e, mert

Idén, március 20-án, tizedik éve ünnepeljük a Boldogság világnapját. A kezdeményezés Buthánból indult, itt vezették be először a bruttó nemzeti boldogság fogalmát a lakosság jóllétének mérésére. De mi is a boldogság? Egy igen összetett mentális állapot, mely laikusokat és szakembereket egyaránt foglalkoztat. Ennek alkalmából beszélgettem Happ Zsuzsával, a PTE Személyiség- és Egészségpszichológia Tanszék tanársegédjével, akinek

2018 óta március tizennyolcadika az újrahasznosítás világnapja. A Global Recycling Day küldetése kettős: egyrészt bebizonyítani a világ vezetőinek, hogy az újrahasznosítás globális célkitűzésként kezelendő, másrészt szerte a világon felhívni az emberek figyelmét arra, hogy az őket körülvevő tárgyakra ne hulladékként, hanem erőforrásként tekintsenek. Az utóbbi elv a világ megannyi pontján eredményezett már izgalmas projekteket, így