Ha az idei évre még nem volt elég az utazásból, és valaki a kellemes őszi hónapokat is házon kívül szeretné tölteni, az – köszönhetően a „stagnáló járványadatoknak” – ezt akár külföldön is megteheti. Főleg, ha nem riaszt minket vissza a kevésbé stagnáló euróárfolyam meg a plusz 8000 Ft-ról induló fadapadosrepülőjegy-árak. Azoknak, akik ezeken az „apróságokon” túlteszik magukat, három javaslatom is van, merre vegyék az irányt.
Sorozatunkban, hogy mindenkinek kedvezzünk, bemutatunk egy városnézős, egy hegyvidéki kirándulós, illetve egy tengerparti nyaralóhelyet is.
Elsőként egy olyan városkába kalauzolom el az olvasót, ami talán Európa legkopárabb területe: se víz, se erdő, se hegy nincs itt, Spanyolország szívében, de a lenyűgöző látnivalók mindenért kárpótolnak. Salamanca az a város, amiről ha hallottunk is, az maximum az egyeteme miatt van – ami egyébként az egyik legrégebbi az országban –, de egyébként minden megszokott utazási célponttól távol fekszik. A Madridtól északnyugatra, nagyjából háromórányi vonatútra található város nem esik bele a kedvelt déli partvidéki körzetbe, de kellően távol van a híres északi településektől és a Camino útvonalától is – sőt, valójában még Madridhoz sincs elég közel ahhoz, hogy az idelátogatók csak úgy átugorjanak.
Miért érdemes mégis megtenni ezt a kitérőt, és meglátogatni ezt az ősi várost?
Felsorolhatnék számos helyet – és hamarosan meg is teszem –, amit érdemes itt megnézni, hiszen ez a nem is annyira kis város bővelkedik a látnivalókban. De mégis, talán ami a leginkább vonzó benne, az maga a város atmoszférája, amiben keveredik az igazi latinos életforma, a délutáni sziesztával és a hajnali 1-kor kezdődő bulikkal, a mór építészetnek köszönhető, lenyűgöző, de mégis kissé komor utcaképpel. Ehhez a hangulathoz pedig sokat hozzátesznek a városközpont sétálóutcáira kipakoló bárok és éttermek, amik szinte az egész utcát elfoglalják, mégsem zavarnak senkit, annyira csalogatóak. Ezekbe bármikor leülhetünk egy kiadós ebédre: bár ez a spanyol kultúrában nem igazán megszokott, Salamancában szinte minden étterem kínál menüt, amiben előételt, főételt, desszertet és italt is választhatunk magunknak akár öt-hat fogásból is, mindössze 15-20 euróért. És félreértés ne essék, nem az adagon spórolják meg az árát – aki ilyen menüt választ ebédre, annak sok vacsorára már nem lesz szüksége. A spanyol életérzés részeként pedig a nap bármely szakában, bárhova leülhetünk egy frissítő sangríára, ami náluk annyira alapvető ital, hogy még az étlapokon sem találjuk meg, mégis minden helyen kapható. A jéghideg boros-gyümölcsös keverék pedig kiváló gyógyszer a 32-33 fokos hőségre, amihez persze hozzájárul az alkohol jótékony hatása is.
Ha pedig elfogyasztottuk kiadós ebédünket és az elmaradhatatlan sangríát, akkor javaslom, hogy első utunk a város főterére vezessen: biztosan állíthatom, hogy ez Európa egyik leggyönyörűbb főtere, ami a valóságban talán még szebb, mint ahogy azt a képek mutatják. Az óriási tér közepén állva az ember úgy érezheti magát, mint a kora újkori spanyol birodalom központjában, ahol a gyarmatokról beözönlő áru miatt folyamatos volt a sürgés-forgás. Ez a „zajló élet” egyébként a mai napig érzékelhető a téren, köszönhetően az árkádok alatt megbújó éttermek, kávézók és boltok sorának, ami rengeteg helyit és turistát vonz a nap minden órájában.
A főtérről bármilyen irányba indulunk, csodálatos kis utcákba botlunk, ahol szinte minden sarkon van egy templom.
Amit azonban nem érdemes kihagyni, az az innen délkeleti irányban található salamancai katedrális, ami ennek a városnak A temploma. Az ide vezető úton elhaladunk a Casa de las Conchas mellett is, amit szintén érdemes közelebbről megnézni: az épületet kívülről a Caminóra emlékeztető kagylók díszítik, ami rendkívül különlegessé teszi az egyébként kiállítótérként, illetve könyvtárként funkcionáló korábbi palotát.
Ezen az úton továbbhaladva érkezünk meg arra a térre, ahol a katedrális is található. A téren egy bájos kis parkot is találunk, aminek zöldelléséből biztosan nem mondanánk meg, hogy a kontinens egyik legszárazabb országában járunk, és aminek árnyékából megcsodálhatjuk azt a lenyűgöző épületegyüttest, ami a salamancai katedrális. Nehéz lenne megmondani, mi a legszebb ezen az egyébként távolról is jól látható, szimbolikus épületen, a magasba törő tornyok, a kupola vagy az elképesztő aprólékossággal kidolgozott faragványok a templom oldalán.
Mindenesetre nyugodtan szánhatunk időt ennek a megtekintésére, mert látnivalókban biztosan nem fogunk hiányt szenvedni.
Utolsó állomásként pedig érdemes elsétálni az Hospedería Fonsecához is, ami bár a városközponttól kicsit távolabb esik, kihagyhatatlan élmény. Az épület már kívülről is kellemes látványt nyújt, belül azonban még inkább páratlan: hangulata az angol egyetemek és kollégiumok belső udvarára emlékeztet, azok minden bájával együtt. Ha pedig átéltük az ódon lépcsőkön a vörös szőnyegen való lesétálás élményét, és a nap is lement, érdemes visszanézni a város főterére, amit minden este naplemente után kivilágítanak, és sok szerencsét kívánok annak eldöntéséhez, hogy nappali vagy éjszakai fényekben ragyogóbb-e ez a hely.
