A Hold több, mint 4,5 milliárd éve kering a Földünk körül, azóta minden egyes éjszakán felváltja a Napot rejtélyesnek, kegyetlennek vagy éppen megnyugtatónak vélt hideg fényével. Nem csoda hát, hogy az éjszaka királynőjét emberemlékezet óta tisztelet és egyfajta misztikusság övezi. Számtalan legenda, babona, mese kötődik hozzá, melyekben hol római istennőként, hol kerek sajtkorongként vagy éppen az éjjel jóságos őreként jelenik meg. Az első holdra szállásra emlékezve július 20-a lett a Hold napja, amikor a legelső űrhajósok meghódították ezt a mai napig rejtélyesnek vélt égitestet. A jeles nap tiszteletére következzen néhány rövid történet és érdekesség a Holdról, ami segíthet egy kicsit közelebb kerülnünk a Föld hűséges kísérőjéhez.
Ember a Holdon
Ahogyan azt számtalanszor hallottuk már, Neil Armstrong volt az első ember, aki a Holdra lépett, mégpedig 1969. július 20-án, amit a legelső sikeres holdra szállásként tartunk számon. Az Apollo–11 háromfős legénységének második tagja, Edwin Aldrin mindössze negyed órával később követte társát a bizonytalanba, a parancsnoki modul pilótája pedig Michael Collins volt. A „Kis lépés az embernek, hatalmas ugrás az emberiségek” elhíresült mondat mellett ezen a napon egy másik mondás is szállóigévé vált: „A Sas leszállt” mondattal tudta meg ugyanis a világ, hogy az Apollo–11 Sas nevű holdkompjával sikeresen „földet értek” a Hold felszínén. A küldetést élőben közvetítették, amit a becslések szerint nagyjából 600 millió ember nézett végig a Földről. A Sas végül több, mint 21 és fél óra Holdon töltött idő után a Csendes-óceánban landolt, épségben hazaszállítva három utasát.
Ottfelejtett tárgyak
Az 1969-es holdra szállás tényében sokan kételkednek, számos összeesküvés-elmélet született arról, hogy az amerikaiak valójában egy filmstúdióban forgatták le a világszerte közvetített eseményt, és igazából sosem lépett még ember a Holdra. Az általánosan elfogadott álláspont szerint azonban megtörtént a hódítás, amire az utazások során a Holdon felejtett tárgyak is bizonyítékként szolgálnak. Az űrhajósok többek között hátrahagytak két golflabdát, egy családi portrét, egy piros kötésű Bibliát és jó pár űrhajós csizmát. Az Apollo-program óta olyan furcsaságok várakoznak még a Holdon, mint Andy Warhol egyik miniatűr rajza, egy sólyom tolla és kilencvenhat apró zsáknyi emberi vizelet és ürülék. Az Apollo–11 legénysége ezenkívül az első holdra szálláskor egy plakettet is elhelyezett zászlója mellett, amire a világ nagy vezetői, többek között II. Erzsébet és a Vatikán üzenetét is rávéste.
Űrutazó növények
Nemcsak űrutazó kutyáról és majomról tudunk, amik az űrhajósokon kívül kijutottak az űrbe: az Apollo–14 tagjai 1971-ben öt fafajta magját is magukkal vitték a Holdra. A kiválasztott vörösfenyő-, keleti sárgafenyő-, platánfa-, amerikai ámbrafa- és douglas fenyőmagok Stuart Roosa űrhajós parancsnoki moduljábanval együtt több, mint 34-szer kerülték meg a Holdat mielőtt visszahozták őket a Földre. A magokat ezután egy faiskolában nevelték csemetékké, majd az Egyesült Államok különböző pontjain ültették el őket. A legelső Hold-fát Philadelphiában, a Washington-téren ültették el 1975-ben, a többit pedig különböző űrkutatási és történelmi helyszínek közelében helyezték el. A Holdról hazahozott, magokból kicsírázott csemeték közül jelenleg nagyjából 50 fa pontos helye ismert, a többi növény hollétének felderítésére pedig azóta is folynak a kutatások, annak ellenére, hogy a Hold-fák az eddigi megfigyelések alapján éppen ugyanúgy fejlődnek, mint a Földön maradt társaik.
Citromalakú égitest
Nincsen olyan, aki ne gyönyörködött volna már a telihold tökéletes, gömbölyű alakjában egy tiszta, csillagfényes éjszakán. Éppen ezért meglepő lehet, hogy a Hold alakja nem is annyira a gömbhöz, sokkal inkább egy citromhoz hasonlít. A kutatók sokáig keresték a választ a Hold torz alakjára, erre vonatkozóan több elmélet is született. Az egyik legvalószínűbbnek tartott elképzelés szerint a Hold a Föld gravitációs erőinek, illetve a saját forgástengelyének hatására lett ovális citromalakú.
Tényleg hatással van ránk a telihold?
A Holdnak sok bizonyított hatása van a Földre, például az állása befolyásolhatja a különböző mezőgazdasági munkálatok sikerességét, és az árapályjelenségre is magyarázatot ad. Sokan úgy gondolják, hogy az emberi szervezetre is hatással lehet, például egyesek gyakran okolják álmatlanságukért vagy nyugtalanságukért a teliholdat, és az sem véletlen, hogy az alvajárás másik neve a holdkórosság. Valószínű azonban, hogy az égitestnek semmilyen hatása nincsen az álmukban sétálókra, és több magyarázat is született arra, hogy miért alszanak az emberek rosszabbul telihold idején. Az egyik ilyen érdekes elmélet az evolúciós fejlődésben keresi az okokat. A magyarázat szerint a fenyegetéstől való félelem reflexei bizonyos fokig bennünk maradtak azokból az időkből, amikor az emberek még szabad ég alatt aludtak, ahol telihold idején a nagyobb fény miatt könnyebben megláthatták őket.
Élet a Holdon
A NASA stratégiai tervei között szerepel, hogy felderítsék, vajon hosszú távon alkalmas-e a Hold az emberi életre. 2017-ben alakult meg az Artemis-program, aminek keretében a tervek szerint a NASA 2025-ben eljuttatja az első nőt és vele együtt egy férfit a Holdra, ahol az űrhajósok egy Hold körüli űrállomáson fognak élni és dolgozni miközben a minél hosszabb távú emberi jelenlét feltételeinek megfelelő kialakítására törekszenek. Az Artemis-program a NASA tervei szerint megalapozza majd a későbbiekben induló Mars-kutatásokat is. Hat sikeres holdra szállás után, 1972-ben lépett utoljára ember a Holdra, így várhatóan ez lesz az első alkalom, ami több, mint 50 év után megtöri a hosszú szünetet.
Fotó: Magosi Máté
