Mindannyian lakunk valahol, mindannyiunkat vár az otthon melege. Viszont sajnos az, hogy fedél van a fejünk felett, nem feltétlenül jelenti, hogy otthonunk is van. Egy éjszakai menedékhely sosem fogja azt a szerepet betölteni, amit az otthon. Az a több ezer embertársunk Magyarországon, akiknek nem lehet ebben az érzésben részük, megérdemlik, hogy mi, a szerencsések, akiknek van otthonuk; és mi, építészek, akik otthonokat teremtünk, odafigyeljünk rájuk.
Hogyan jött az ötlet, hogy egy ilyen programsorozatot hozzanak létre? Mi adta az első löketet a megvalósításához?
2016-ban tartottunk először Lakni Kell eseményt. Nem sokkal előtte alapítottuk meg a kollégáimmal a Szolidáris Építészet Kutatócsoportot, amelynek részeként jöhetett létre ez a mozgalom. Elsősorban diákok, hallgatók részére kínálunk részvételi lehetőséget a társadalmi problémák megoldására fókuszáló projektekben. Ezekből kiemelhető a hajléktalanság, amellyel gyakran szoktunk foglalkozni.
Mit kell értenünk pontosan a “Lakni Kell” elnevezés alatt? Milyen célokat tűznek ki évről-évre?
A Lakni Kell programsorozat hozzáadott értéke a szociális érzékenység és empátia egyetemi közegbe való integrálásában rejlik, valamint a szemléletmód formálásában, és a társadalomkép bővítésében. Az elmúlt évek során sok esetben együttműködtünk a pécsi TÁMASZ Alapítvánnyal. Az ő szolgáltatásaik kiterjednek a hajléktalanokra is, amelyet könnyedén össze tudtunk egyeztetni a Lakni Kell terveivel. Legutóbb a női éjjeli menedékhely és átmeneti szálló tereit tervezték meg a diákok, amelyeket sikerült kivitelezni is. Szintén az alapítvánnyal egy másik nagy és szép közös munkánk volt a Rét utcai Hajléktalanok Ápoló Otthonának felfrissítése. Ott az udvarra terveztek a hallgatók egy közösségi teret. Idén újra a TÁMASZ Alapítvány közreműködésével egy zártkertben élő otthontalan párnak építünk egy hajlékot, ami átmeneti menedékként szolgálhat. Ez lehetőséget kínálhat arra, hogy a hideg, téli estéken nem kell menedékhelyre menniük, hanem a telet ott, együtt eltölthetik.
A hallgatóknak hogyan ajánlaná a csatlakozást? Mivel lesznek többek, ha ők is részt vesznek a munkálatokban?
Nagyon pozitív visszajelzések szoktak érkezni a hallgatóktól a programok végén. Különösen mély nyomot hagy bennük az, amikor hajléktalan emberekkel találkozhatnak. A személyes találkozások mindig segítenek abban, hogy az emberben ne alakuljanak ki előítéletek azokkal szemben, akik más körülmények között élnek, mint mi. Segít megérteni a sorsukat, és kicsit átlátni az ő helyzetüket is. Elfogadóbbak lesznek a diákok, ha találkoznak ilyen helyzettel is a tanulmányaik során. A hasonló programok reményt adnak arra, hogy a jövő építész generációjának lesznek a megoldásra váró szociális kérdések iránt érzékeny és fogékony tagjai.
Hogyan tudnak kívülálló személyek is segíteni? Kapnak felajánlásokat különféle cégektől, szervezetektől?
Szerencsére ebben az évben volt lehetőség felajánlásokat tenni. A Pécsi Közösségi Alapítvány meghirdetett egy adománygyűjtést Swimathon elnevezéssel. Sajnos a gyűjtési időszak lejárt, ezért új felajánlásokért már nem kampányolhatunk, de remélhetőleg jövőre is részt tudunk venni az adományok gyűjtésében. Ez volt az első alkalom, hogy cégektől érkező nagyobb mennyiségű adományra tettünk szert. Emellett gyakran keresünk fel olyan szervezeteket, akiket érdekelhet ez a program. Kaptunk már támogatást többek között a Pécsi Sörfőzdétől és az Aranycipótól is. Egy alkalommal pályázaton nyertünk egy nagyobb összeget, ötszázezer forintot egy workshop rendezéséhez az Erősödő Civil Közösségek program keretein belül. Ebből rendeztünk egy nagyon klassz Lakni Kell-t, aminek az eredménye lett például a korábban említett udvari közösségi tér. A kétnapos workshopon 56, műszaki karon tanulmányokat folytató hallgató, köztük 7 külföldi diák vett részt. A nyertes csapat terveit végül közösségi munkában meg is valósítottuk.
Van egy történet, vagy pillanat, ami különösen emlékezetes maradt Önnek?
Nehéz lenne egyet kiválasztanom, mivel sok emlékezetes pillanat volt az évek alatt. Segíteni mindig jó azoknak, akik rászorulnak. Szívmelengető azokat a hálás tekinteteket megőrizni az ember emlékezetében, amelyeket itt kaphat.
Fotó: Magosi Máté
