„Az Országgyűlés, felismerve azt, hogy a magyar nemzet összetartozását legfőbb szellemi kulturális örökségünk, nemzeti nyelvünk fejezi ki legjobban – tiszteletben tartva hazánk hagyományos nyelvi sokszínűségét, egyben felelősséget vállalva a kisebbségek nyelvhasználatának jogáért –, a nemzet fejlődését és hagyományainak őrzését egyaránt szolgáló magyar nyelv iránti megbecsülésének kifejezése érdekében, a magyar nyelvet hivatalossá tevő törvény, a magyar nyelv és nemzetiségről szóló 1844. évi II. törvénycikk elfogadásának napját, november 13-át a magyar nyelv napjává nyilvánítja”
így szólt a határozat, melyet 2011-ben hagyott jóvá az Országgyűlés a magyar nyelv napjának létrehozásáról.
Már több, mint tíz éve – de jókor?
Az ünnepet az Anyanyelvápolók Szövetsége 2008-ban megfogalmazott ötletéből alakították ki. A Szövetség eredetileg április 23-át, a sátoraljaújhelyi Magyar Nyelv Múzeuma 2008-as nyitásának dátumát javasolta a magyar nyelv napjának, ezt az ötletet azonban elvetették, és 2011-ben végül november 13-át, azt a napot választották, amelyen 1844-ben V. Ferdinánd magyar király szentesítette a magyar nyelvet államnyelvvé tevő törvényt.
A Nyelv és Tudomány (nyest.hu) portál már ebben az évben rávilágított a lépés problémás voltára: mint írták, bár ezt a napot megtenni a magyar nyelv napjává első pillantásra kitűnő választás, ami jól illeszkedik a nemzetközi trendekbe is, a helyzet nem ennyire egyszerű. 1844-ben Magyarország soknyelvű állam volt, lakosságának alig fele volt magyar anyanyelvű. Amíg a latin volt a hivatalos nyelv, senki nem került előnybe a másikkal szemben. A magyar nyelv hivatalossá tételével azonban a helyzet megváltozott, a magyar anyanyelvűek kivételezetté váltak, ami végül az ország széteséséhez, Trianonhoz vezetett.
A nyelvhasználati kettősség halványulása
A folyamatot megelőzően a mindennapi életben, a magyar és a kisebbségi nyelvek használata mellett, Magyarországon a latin nyelv dominanciája volt jellemző, és jelen is volt mind a közigazgatásban, mind pedig az oktatásban egészen az 1700-as évek végéig. A magyar nyelv államnyelvvé tételéhez hosszú folyamat vezetett, amelyből a következő fontosabb dátumokat érdemes kiemelni:
1777: Mária Terézia kiadta tanügyi rendeletét, a Ratio Educationist, amely alapfokon kötelezővé tette az anyanyelvi oktatást.
1784: II. József nem volt ilyen bőkezű: nyelvrendeletével a német lett az ország hivatalos nyelve. A rendeletet nem fogadták jó szívvel, így azt – a történet szerint halálos ágyán – sok másikkal együtt visszavonta. A törvények nyelve egyébként maradhatott a latin.
1790: a „kormányszéki ügyeket” továbbra is latinul tárgyalták, de a gimnáziumokban, akadémiákon és a magyar egyetemen választhatóvá tették a magyar nyelvet.
1792: a magyar hivatalos tantárgy lett az oktatásban.
1827: törvény rendelkezett a „hazai nyelv müvelésére fölállitandó tudós társaságról vagy magyar akadémiáról”, amelynek következtében létrejött a mai Magyar Tudományos Akadémia elődje.
1836: a Magyar Nyelvről szóló törvénycikk úgy fogalmazott: „a Törvények magyar Szerkezet eredeti, és a két Szerkezet között támadható kétséges értelem eseteiben elhatározó legyen”, vagyis a törvényeket már latinul és magyarul is szerkesztették.
1844: a magyar nyelv és nemzetiségről szóló II. törvénycikk kizárólagosan a magyart tette hivatalossá az országban.
Mindeközben kezdetét vette a nyelvújítási harc ortológusokkal és neológusokkal, művekkel és ezekre adott válaszokkal (ellenművekkel), valamint nyelvi és politikai kérdésekkel, ami máig meghatározó karaktereket – elég csak Kazinczy Ferencet említenünk – adott a magyar nyelv történelmének.
Ezt tanácsolták annak, aki az 1800-as évek közepén a társadalmi élet szereplőjévé akart válni
Bár az itt ecsetelt korszak számos – politikai, etnikai és tudományos színtéren is fontos – kérdést felvetett, annyi összességében elmondható, hogy a mindennapok nyelvének begyűrűzése az állami működésbe elkerülhetetlen volt. A nyelvújítási viták és a magyar nyelv államnyelvvé válása után a Pesti művelt társalgó című kézikönyv még 1872-ben is így írt: „Magyarhonban, némely köröket kivéve, magyar nyelven történik a társalgás, azért főfeladata legyen minden ifjúnak, ki művelt névre igényt tart, hogy szép anyanyelvünket tökéletesen magáévá tegye. E czélra legjobb eszköz, ha jelesb iróink műveit tanulmányozza, mert ez által izlését finomitja, nyelvismereteit gyarapitja, kellemes rövid s megis kimeritő kitételeket tehet sajátjává.” Természetesen az is igaz, hogy a szalonok és a vidék nyelve az ilyen jellegű kiadványokkal nem került közelebb egymáshoz.
Grafika: Hajós-Szabó Dóra
