Egy évvel ezelőtt vettem fel a Diákok a gyermekekért kurzust, amelynek keretében lehetőségem nyílt arra, hogy hallgatótársakkal, egy jó csapatban, önkéntes munkával segítsem és támogassam azokat a gyerekeket, akik a gyermekvédelemi szakellátásában élnek, vagy nehéz sorsuk miatt fennáll a veszélye annak, hogy kiemelik őket családjukból. A tantárgyról a PTE ÁJK egyik oktatóját, a program koordinátorát, Dr. Korinek Beáta tanárnőt kérdeztem. Ha kíváncsi vagy a részletekre, mindenképpen olvass tovább!
Kezdjük az elejéről! Mesélne az elindulásról és persze magáról a kurzusról?
Dr. Korinek Beáta: 2010-ben, az Állam- és Jogtudományi Kar Családjogi és Szociális Jogi Csoportjának egykori csoportvezetője, dr. Somfai Balázs egyetemi docens éppen hazatért egy amerikai ösztöndíjas útról, ahol találkozott a gyermekvédelmi önkéntességgel – ő vetette fel az ötletet, hogy talán érdemes lenne megpróbálni elindítani valami hasonlót egyetemi keretek között, egy szeminárium formájában. Tovább erősödött bennünk az elhatározás, amikor a szakmai konferenciákon rendszeresen azt tapasztaltuk, hogy nem kellő empátiával, odafordulással, a gyermeki jogokat szem előtt tartva kezelik a szakemberek az olyan eseteket, ahol gyermek is érintett. Így hát 2010 tavaszán ekkor már lelkes hallgatókkal karöltve kezdtük el kidolgozni az ötletet: megfogalmaztuk, hogy egyetemi szinten is tehetünk a szakemberek szemléletének alakításáért. Mielőtt ténylegesen belevágtunk volna az egész program felépítésébe, előzetesen felmérést készítettünk a hallgatókkal arról, hogy mekkora az érdeklődés egy ilyen új típusú tanulási módszertanra épülő kurzus iránt, melynek középpontjában a család nélkül nevelkedő, vagy veszélyeztetett gyermekek állnak. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk, így elkezdtük az alulról, közösen történő építkezést, vagyis a diákokkal együtt hívtuk életre a kurzust, az ő ötleteiket is beleépítve. A hallgatókat leszámítva a kezdeményezésünknek kezdetben elég hűvös volt a fogadtatása, nem nagyon értették, hogy miért van relevanciája ennek a szemináriumnak az egyetemen. Pedig az egyik legnagyobb előnye a terepen végzett gyermekvédelmi munka, a tapasztalatszerzés szempontjából is. Az újítás ebben az volt, hogy egyenrangú partnerként dolgozunk a hallgatókkal. Az oktatásban az ő véleményük is ugyanolyan fontos és hangsúlyos, mint a miénk. Az első csoport 2010 őszén kezdte meg az önkéntes munkát a Pécsi Gyermekotthonban, a Gyermekgyógyászati Klinikán és a Baptista Nappali Fogyatékossággal élők foglalkoztatójában. Az első csapattal még az indulás előtt szerveztünk egy külföldi gyermekvédelmi intézményi látogatást háromnapos kirándulás formájában, ami sokat segített a szakmai fejlődésünkben. Hamar kiderült már az első csoportnál is, hogy milyen nagy hatással van az önkénteskedés a hallgatókra: olyanra is volt példa, hogy valakit a tanulmányai befejezéséig elkísért a Diákok a gyermekekért kurzus.
Jelenleg a TEGYESZ fennhatósága alá tartozó pécsi Befogadó Otthonban, az Élmény Tár Tanodában és a Pécsi Gyermekotthonban végeznek a csoport tagjai önkéntes munkát. Immáron hét éve azonban nem csak joghallgatók tudnak jelentkezni, hiszen a campus credit rendszernek köszönhetően elérünk minden egyes képzést. A kari működtetés tekintetében az egész országban egyedülálló a kurzus.
Milyen a magyar gyermekvédelem?
K.B.: A gyermekvédelem alap- és szakellátásból áll. Az Élmény Tár Tanoda kvázi még az alapellátás részét képezi, annyiban, hogy nem állami szervezetként nehéz sorsú gyerekek délutáni tanulását, fejlesztését, szabadfoglalkozását biztosítja, akik helyzetüknél fogva veszélyeztetettek. Az 1997. évi XXXI. törvény, a gyermekvédelmi törvény egyik fő eleme a veszélyeztetettség fogalma, ami segít a szakembernek, laikusnak, mint egy zsinórmérték. A gyermek legjobb érdekének, mint alapelvnek az egyik legfontosabb előírása, hogy minden gyermeknek joga van a saját családjában élni, ahonnan kizárólag a saját érdekében emelhető ki, mert mondjuk annyira veszélyes körülmények vannak, de szegénység okán nem. Az Élmény Tár szakemberei azon dolgoznak, hogy a hozzájuk járó gyerekekkel ne fordulhasson elő, hogy kiemelik őket családjukból, tehát ők elsősorban prevenciós tevékenységet folytatnak. Ezzel szemben a szakellátás – mint a pécsi Befogadó Otthon vagy a Pécsi Gyermekotthon – intervenciós és rehabilitációs feladatokat lát el, annak érdekében, hogy a családjából kiemelt gyermek oda visszakerülhessen. A 2022-es KSH statisztikai adatok szerint közel 25.000 gyerek él állami nevelésben, ami egy nagyon magas szám. A bekerülés első napjától egészen a kikerülés utolsó napjáig arról kéne szólnia a szakellátásnak, hogy a gyermekek minden segítséget megkapjanak ahhoz, hogy sikeres és önálló felnőtt váljék belőlük. Fokozott az ő veszélyeztetettségük, mert egyrészt család nélkül nőttek fel, másrészt már túl vannak egy nagy traumán, veszteségen azáltal, hogy kiemelték őket a családi közegből, nem beszélve a veszélyeztetettségük előzményeiről, amiken már a kiemelésig keresztülmentek. A valóság sajnos az, hogy nagyon nehéz ezt az önállósodási folyamatot támogatni, a rendszer ugyanis komoly nehézségekkel küzd: kevés a szakember, nagy a fluktuáció, és a gyermekvédelem kifejezetten veszélyeztetett szakma a kiégés szempontjából, hiszen hatalmas a lelki megterhelés. Felmerül a kérdés, hogy ilyen körülmények között, valamint, egy, csak mesterségesen családszerű körülményeket biztosítani tudó rendszerben mennyire tud „jó szülő” lenni az állam. Természetesen semmi sem pótolhatja a családot, de a gyerekeket segítheti, ha viszonylag nagy a stabilitás körülöttük, nem kell gondozási helyet változtatniuk, vagy, ha vannak olyan személyek a közvetlen környezetükben, akikhez tudnak kötődni, akikben megbízhatnak , akikhez fordulhatnak tanácsért. Az önkéntes pontosan ebben a folyamatban tud segíteni azzal, hogy rendszeresen, megbízható módon jön a gyerekekhez, tanítja és fejleszti őket, beszélget velük, inspirálja őket, mosolyog rájuk, egyszóval jó mintát ad számukra. Ha definiálni kellene az önkéntes fogalmát, akkor olyan, mint egy kortárs mentor vagy egy példamutató nagytestvér. Mindenkinek szüksége van az egyéni figyelemre, különösen igaz ez az állami gondozásban élő gyermekre, mert ő a tiszta, egyéni figyelemből nagyon keveset kap – ebben is tud segíteni egy önkéntes azzal, hogy idejét, figyelmét adja.
Mi a tantárgy tematikája? Hogyan kell elképzelni a felépítését?
K.B.: A heti tantermi foglalkozás két pszichológus-jogász (Dr. Kulcsár Gabriella, Dr. Zeller Judit) és az én – mint szakmai koordinátor – közreműködésemmel zajlik. A két kolléganőm ezáltal a nagyon fontos pszichológiai hátteret biztosítja. Tulajdonképpen ez egy szupervíziós foglalkozás, ahol igyekszünk átadni a gyermekvédelmi ismereteinket, de az kurzus egyik legfontosabb része az esetmegbeszélés és élménybeszámoló, az ezekre való reagálás és a segítségnyújtás. Rengeteg történetet hallottunk a 14 év során. Az önkéntes munka a hallgatónak és a gyermeknek is pozitív folyamat, hiszen szoros kapcsolat és kötődés alakulhat ki közöttük. Persze mindennek két oldala van, így a nehéz része az elkerülhetetlen elválás, ami a legtöbb esetben végleges. A családjukból kiemelt gyermekek nem ritkán kötődési zavarral küzdenek, nehéz elnyerni a bizalmukat és könnyű azt elveszíteni. A hallgatóknak ez is egy tanulási folyamat, hogy ezekhez a gyermekekhez kicsit más úton kell közeledni, mint ahogyan azt megszokták. Ezt bizony tanulni, érteni és érezni kell, de mi ezért vagyunk, hogy ezt a folyamatot támogassuk.
Az óra gyakorlati része a heti minimum másfél óra időtöltés a gyerekekkel, amit a hallgató saját maga számára határoz meg, hogy melyik nap legyen a találkozó – ez tőle függ, az ő időbeosztásához rugalmasan alkalmazkodva.
Mit üzenne azoknak a hallgatóknak, akik fel szeretnék venni ezt a tárgyat?
K.B.: Ez a program jó lehetőséget kínál a tapasztalatszerzésre, a magyar gyermekvédelmi rendszer nem csupán elméleti szintű, de gyakorlati megismerésére is. A hallgató persze elsősorban önkéntesen ad az idejéből, empátiájából, tudásából a gyerekeknek, de egyúttal ő is sokat kap a gyerekektől, illetve megismerheti a gyakorlati helyzetben azokat a képességeit is, amelyek létezéséről lehet, hogy addig nem is tudott. Támogatott módon, biztonságosan próbálhatja ki magát egy szakmai környezetben. Vagyis a saját a szakmai előremenetelében is hasznos időtöltés az önkéntesség, persze felelősséggel is jár ez a munka. Odafigyeléssel, lelkiismeretesen kell végezni, mert gyerekekkel foglalkozunk. Fontos muníció az életre, amit itt a hallgató megkap. Csapatban működünk, a hallgatók is segítik egymást, legtöbbször a gyermekvédelmi intézményekben is párban dolgoznak. A gyermekvédelmi önkéntes munka segítséget nyújt a jövő empatikus, együttműködő, ugyanakkor profi szakemberének megteremtésében.
Az 1367 Magazin nevében köszönöm szépen az interjút! Meleg szívvel ajánlom mindenkinek a kurzust, aminek lassan egy éve már én is önkéntese vagyok. Rengeteg mindent kaptam ez idő alatt az oktatóktól, de a legtöbbet azoktól a gyerekektől, akiket megismerhettem, akikkel időt tölthettem. Tényleg életre szóló emlékeket gyűjtöttem már eddig is ezekkel a csodálatos kisemberekkel, akiket sosem fogok elfelejteni!
