A pomodorotechnika az elmúlt évek egyik legtöbbet alkalmazott tanulási módszere az egyetemi hallgatók körében a vizsgaidőszakban. A technika rendkívül egyszerű: huszonöt perc tanulás után öt perc szünetet kell tartani. Négy ilyen ciklust követően egy hosszabb, körülbelül húsz-harminc perces szünet következik. A módszer hatékonysága az egyszerűségéből fakad – azzal, hogy a megadott időintervallumok alatt csak egy dologra figyelünk, fejlődik a koncentrációs készségünk, és hatékonyabbá válhatunk. A pomodoro mellett azonban számos más, célzottan az időgazdálkodásra építő tanulási módszer is létezik. Az alábbiakban ezekből szemezgetünk.
1. Flowtime-technika
Eredet
A technikát Zoë Read-Bivens fejlesztette ki a pomodorotechnika újragondolásával, ugyanis azt figyelte meg, hogy számára az előre meghatározott megszakítások akadályt jelentenek a hatékonyság elérésében.
Módszer
A feladat kiválasztása után – a pomodoromódszerével ellentétben – ne időzítőt állíts be, hanem jegyezd fel a feladat kezdésének időpontját! Ezután csak ezen a feladaton szabad dolgoznod. Amikor úgy érzed, szünetet kell tartanod, állj meg! Ekkor szintén jegyezd le az időt, állíts be számodra megfelelő időtartamú szünetet, majd amikor ez letelt, folytasd a megkezdett feladatot! Ha valami elvonja a figyelmed, járj el ugyanígy! Mindezt addig kell ismételned, amíg el nem készülsz a teendőiddel. Read-Bivens szerint a módszer a munkaidő nyomon követése, a unitasking (egyszerre csak egy feladat végzése) és a szünetek tartása miatt hasonlít a pomodorotechnikához, de a flow-élmény ilyen módon való elérésével egyesek számára hatékonyabb lehet.
2. Feynman-technika
Eredet
A technikát Richard Feynman Nobel-díjas elméleti fizikus találta ki, amikor a Princeton Egyetemen tanult.
Módszer
A technika megalkotásakor Feynman abból indult ki, hogy a tanulás során a szakzsargon alkalmazása nélkül, a tananyag lényegének egyszerűsítésével könnyebben el lehet azt sajátítani. Ehhez a tanulási folyamat során azt kell tenni, hogy a meghatározott témát megpróbáljuk elmagyarázni, de úgy, mintha egy gyermek állna velünk szemben. Miközben ezt csináljuk, felbukkanhatnak azok a részek, amelyeket még nem tudunk. Ilyenkor érdemes segítségül hívni az előadások jegyzeteit és a tankönyveket. Amikor ezeket a hiányokat kitöltöttük, rendszerezetten és világosan ismét „el kell mesélni” az ismeretanyag egészét. Ez akár úgy is történhet, hogy megpróbáljuk elképzelni azt, hogy egy osztálynak akarjuk megtanítani a témát. A bonyolult terminológia elhagyása segít abban, hogy a kérdések gyorsabban átláthatóvá váljanak.
3. SQ3R tanulási stratégia
Eredet
A stratégia alapjait Francis P. Robinson amerikai oktatáspszichológus fektette le az 1964-ben megjelent Effective Study című könyvében.
Módszer
Az SQ3R öt lépéssel járul hozzá a hatékony tanuláshoz, amelyek a következők:
- Survey (előzetes áttekintés): tekintsd át a tananyag struktúráját! Itt még nem a tankönyv elolvasásáról van szó, hanem a tartalomjegyzék értelmezéséről, a különböző fejezetek, fő- és alcímek, címszavak elhelyezéséről egy rendszerben.
- Question (kérdésfeltevés): fogalmazz meg kérdéseket a megtanulandó anyaggal kapcsolatban! Érdemes ezzel felmérni azt is, hogy milyen előismeretekkel rendelkezel a témában.
- Read (átolvasás): olvasd át a tananyagot! Figyeld meg, ezt milyen módon tudod a leghatékonyabban megtenni (például az egész szöveg elolvasásával, vagy a mondatok külön-külön értelmezésével)! Eközben próbálj meg a korábban feltett kérdésekre válaszokat találni!
- Recite (felmondás): foglald össze a saját szavaiddal az új ismereteket, mondd el, mit tanultál meg! Ebben segíthet, ha a barátaiddal együtt tanulsz.
- Review (ellenőrzés): kapcsold össze a kérdéseket és a válaszokat, és ellenőrizd, hogy az információk rögzültek-e az emlékezetedben! Ha tisztázatlan kérdéssel találod szemben magad, érdemes visszatérni az olvasáshoz.
4. Leitner-módszer
Eredet
A módszert Sebastian Leitner német tudományos szakújságíró alkotta meg és tette közzé So lernt man Lernen című könyvében a hetvenes években.
Módszer
Ez a módszer a hosszú távú tanulást segíti leginkább. A lényege, hogy a tanulási folyamat során tanulókártyákat kell alkalmazni. Ezeket a kártyákat – amelyeknek egyik felére kérdéseket, a másik felére pedig válaszokat kell írni – különböző dobozokba kell gyűjteni attól függően, hogy mennyire emlékszünk rájuk. A módszer különböző módokon alkalmazható annak fényében, hogy hány naponta ismételjük át a dobozok tartalmát. Ennek a legegyszerűbb módja a következő: az első dobozba azok a kártyák kerülnek, amelyeket elhibáztunk a tanulás során. Ezeket kell a legtöbbször, mindennap átismételni. Ha egy kérdésre helyesen válaszoltunk, a kártya a következő dobozba kerül. A második dobozban lévő kártyákat minden másnap, a harmadik dobozban lévőket hetente egyszer, a negyedik dobozban lévőket minden második héten, az ötödik dobozban lévőket pedig havonta kell ismét elővenni. Ha egy kártyát rosszul válaszoltunk meg, egy dobozzal hátrébb kerül.
A felsorolt technikák mellett természetesen rengeteg olyan módszer létezik, ami az időgazdálkodás javításával segíthet a tanulásban. Ilyen többek között az 52/17-szabály, a GTD-módszer (Getting Things Done), az Eisenhower-mátrix és a Pickle Jar Theory. Minél többet próbálunk ki ezekből, annál könnyebben alakíthatjuk ki a saját tanulási stratégiánkat.
Grafika: Fábián Patrik
