Ahogyan nincs karácsony ronda pulcsik nélkül, úgy nincs Szilveszter sem fogadalmak és babonák nélkül! Most, hogy a karácsonyi ünnepek nyugodalma a vége felé közeledik, lassan beköszönt az újév, és a kétségek, a remények bekopogtatnak az ajtónkon. Azért pedig, hogy sikeres legyen a elkövetkező tizenkét hónap, mindent megteszünk (legalábbis az év utolsó és első napján biztosan),

Ha azt mondom karácsony, mindenki a saját hagyományaira gondol. Huszonnegyedikén vagy huszonötödikén találkozik a család? Inkább ebéd vagy vacsora? Ajándék mindenkinek vagy csak a gyerekeknek? Az eltérő szokások mellett azonban kétségtelenül megvannak azok a tradíciók, amik az ünnepet nálunk igazán magyarrá teszik, gondoljunk csak az ünnepi asztalra: töltött káposzta, bejgli, rántott hal. Na de mi

Volt egy osztálytársam középiskolában, aki nem szerette a karácsonyt. Azt mondta, álszent dolognak tartja, hogy karácsonykor hirtelen nagy a szeretet és az odafigyelés, és ajándékkal halmozzuk el egymást. De mi van ez év maradék 363 napjával? Valahol érthető a gondolata, de úgy érzem, hogy rossz oldalról közelítette meg ezt a gesztust. Nem arról van szó,

Gyermekek kedvence, aki minden évben egy éjszaka alatt mindenkihez elrepül, és ajándékokkal tölti meg a csizmákat. Nagy hasú, piros kabátos, szakállas idős bácsi. Ő a Mikulás, aki a legtöbb illusztrálásban így jelenik meg. De vajon mióta járja az égboltot, és lepi meg gyermekeinket minden széppel, jóval?  Szent Miklós legendája egészen a 4. századig nyúlik vissza.