Az év minden időszakát végigkísérik a madarak, még ha ezt olyan visszafogott módon teszik is. A tavaszt el sem lehetne képzelni a cinege éneke nélkül, a havas táj legfotogénebb modelljei a feketerigók vagy a vörösbegyek, és az erdőket is az énekesmadarak élettel teli hangja teszi igazivá. Kiskorunk kedvenc szórakozása közé tartozott a kacsák etetése vagy
Egy bántalmazó férj, egy kitartó nő és egy világsztár születésének igaz története. Nagyjából így lehetne összefoglalni az utánozhatatlan hangú – és hajú – Tina Turner életét feldolgozó dokumentumfilmet. Szűk két órában mindent megtudhat a kedves néző, amit még nem tudott az énekesnőről – milyen gyerekkora volt, miként került először mikrofon a kezébe, mik motiválták, miben
Na, és mit nézzünk meg közösen? Kevés kérdés okoz hasonló mértékű fejtörést a családi ünnepek alatt. Nemek és korosztályok, művészmoziba járók és tv-műsoron szocializáltak, Netflix-előfizetők, HBO GO-pártiak ilyenkor egy emberként, vért izzadva próbálnak előállni a lehető legelviselhetőbb megoldással. A családi egységet végső soron megpecsételő kompromisszumot esetünkben a Boldog idők (La belle époque) című film jelentette.
Előfordult már veled olyan, hogy olvasás közben megijedtél? Hogy a megfogalmazástól egyszerűen elfogott a borzongás? Hogy tágra nyílt szemekkel faltad a sorokat? Velem már igen. Amikor Stephen Kinget olvasok, hasonló vagy olykor durvább tüneteket produkálok, mint amikor horrorfilmet nézek. A világ egyik leghíresebb írójának művei magával ragadóak, King rengeteg igazságot ír le a világról, az
A legújabb és legfelkapottabb filmek ajánlását mellőzve válogatásomban három kevésbé ismert, netán régiségéből adódóan már-már a feledés homályába tűnt, ám annál zseniálisabb alkotást igyekeztem összeszedni, melyek megtekintésével felelevenedik előttünk három eltérő korszakban játszódó, de alapjaiban hasonló történet, melynek mozgatórugója a szeretet, valamint az élet sava-borsát adó, nagybetűs szerelem. Mindnyájan voltunk, vagyunk és leszünk hasonló sziutációkban,
Fesztiválra menet gyakran megfordultak a fejemben a következő gondolatok: „Megéri diákmunkát vállalni? Mennyi idő jut bulizásra a munka mellett?” Persze nem sokáig agyalok ezen, hiszen inkább a koncertekre, barátokra figyelek, de az idei Fishing on Orfű után már tényleg nagyon kíváncsi voltam arra, milyen lehet egy fesztiválon dolgozni, a szervezés, rendezés folyamatait végigkövetni. Miután megfogalmaztam
Az idei nyár számomra leginkább a zenéről szólt. Sok-sok koncerten és olyan, a pécsiek körében népszerű fesztiválon volt szerencsém részt venni, mint a Fishing on Orfű. Ezzel együtt pedig szem- és fültanúja lehettem annak, amit itthon magyar zenei közösségnek nevezünk. Ezernyi új emlékkel bővültek tehát koncertélményeim, melyeknek olykor a már emlegetett Orfűi-tó körül megrendezett „legbarátságosabb”
Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.
A feltétlenül szükséges sütiket mindig engedélyezni kell, hogy elmenthessük a beállításokat a sütik további kezeléséhez.
Amennyiben ez a süti nem kerül engedélyezésre, akkor nem tudjuk elmenteni a kiválasztott beállításokat, ami azt eredményezi, hogy minden egyes látogatás alkalmával ismételten el kell végezni a sütik engedélyezésének műveletét.
Ez a webhely a Google Analytics-et használja anonim információk gyűjtésére, mint például az oldal látogatóinak száma és a legnépszerűbb oldalak.
A cookie engedélyezése lehetővé teszi, hogy javítsuk honlapunkat.
A feltétlenül szükséges sütiket mindenkor engedélyezni kell, hogy elmenthessük a beállításokat a sütik további kezeléséhez.
